fbpx

Állj meg egy percre, és…

Békési Erika újságíró, jelenleg a Fejős Éva Életmódmagazin és a Családi Lap szerzője. Egy kommunikációs tréningen ismerkedtünk meg. A záróvizsgára ezt a levelet írta, és olvasta fel nekünk. Az előadása után pár másodpercig csend volt a teremben…  Megkértem őt, hogy a levelét elküldhessem nektek is a blogon keresztül. 

A bejegyzés vendégszerzője Békési Erika, újságíró

Békési Erika levél

 

Kedves ismerős és ismeretlen barátom!

Azt szeretném kérni tőled, hogy ne dolgozz annyit, amennyit eddig! Állj meg egy percre, és… és pont. Állj meg egy percre, mondjuk jégvirágot nézni vagy jégcsapot tördelni – mikor tetted utoljára? Vagy a gyereked rajzát alaposan megcsodálni – hidd el, nagyon sokat dolgozott vele! Nézz körül, és vedd észre, hogy milyen csodálatos világban élsz!

Kár, hogy régóta nincs alkalmad ezt látni… Mert dolgozol a munkahelyen és otthon, jelen vagy a családban és a baráti társaságban, űzöd a hobbidat, otthon vagy a sportban, a politikában, böngészed a netet, megosztasz, lájkolsz, éjszaka még egy utolsó levelet megírsz, és holt fáradtan ágyba dőlsz.

Állandóan kattog az agyad a feladatokon. Szünet nélkül működésben vagy. „Ha ezen a projekten túlleszek, már minden könnyebb lesz” – nyugtatod magad, közben tudod, hogy mindig van következő, és újabb elintéznivaló, és kötelező találka, és javítanivaló a lakásban, és edzés, meg szülői, és vásárolni is kell. Aztán jön a hétvégi csapatépítés. Nem túl jó az időpont, de muszáj ott lenni. Muszáj.

Muszáj? Tényleg muszáj? Nem!!! Nem muszáj! NINCS olyan, hogy muszáj! Te döntesz! És ha nem mész el? Vagy kihagysz egy értekezletet, nem főzöl kétfogásosat, vagy nem lesz tökéletes a feladat? Kipróbáltad már, mi történik akkor?

Időnként megkapod a saját jelzéseidet, stop tábláidat – autóbaleset, műtét, vagy szűnni nem akaró gyulladás – ezekre általában azt mondod: „Még ez is most jött, micsoda időszak!” Aztán nehezen, de kilábalsz, továbblépsz, és ott folytatod, ahol abbahagytad, csak még erősebb tempóban, mert be kell pótolnod az elmaradt dolgokat. De amikor egy ismerősünk nemrégiben a szűnni nem akaró projektet pár napra megszakítva, szabadsága első napján hirtelen meghalt, akkor mindenki megtorpant. Az a fiatal férfi úgy ment el, hogy nem tudta újragondolni az életét. Már nem volt lehetősége azt mondani, hogy a munka helyett igenis én kell, hogy legyek első, és az egészségem, az egyensúlyom, a családom! Várta, várta a projekt végét, hogy azután majd a szeretteivel lehessen végre, végre. De ez az idő már soha nem jött el, és azt a bizonyos feladatot más fejezte be. Egy pillanat volt, éppen csak egy pillanat, és a mindig kétszáz százalékon teljesítő projektvezető meghalt. Őrület.

Eljátszottál már a gondolattal, hogy mi történik akkor, ha lekésed a határidőt? Vagy ha nem elégedett veled a főnököd? Ha mindent félredobva megállsz néha, és élsz – úgy igazán, ahogyan Te szeretnél?

Kedves társam, te, aki a levél címzettje vagy! Arra kérlek téged, dolgozz kevesebbet! Vigyázz nagyon magadra: egy életed van, és különlegesen értékes vagy! A pénz miatt ne aggódj, hidd el, nem lesz hiányod semmi lényegesben. Van választásod – ezt hidd el, lásd meg, és élj vele! A munka az csak munka, az élet annál jóval több. Egy színes, gazdag, boldog csoda. Próbáld ki! De ne holnap, hanem most rögtön.

Békési Erika

 

Békési Erika

A szerző közgazdászból lett újságíró és hivatásos vendégfogadó, de legfőképp négygyerekes édesanya és boldog feleség. Személyes történeteit a www.bekesierika.hu oldalon követheted.

 

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.