fbpx

Az első lépések a SZABADSÁG útján – Beszélgetés Neumann Gáborral

75 Shares

Üdvözöllek a Különleges Életstílusok Sorozatban, ahol olyan inspiráló emberekkel szeretnélek megismertetni, akik leporolták a majdnem elfeledett álmaikat,  és megvalósították, vagy jó úton vannak az Álom Életstílusuk megvalósítása felé.

Ebben a részben Neumann Gábort szeretném bemutatni, aki eredetileg logisztikus. Alkalmazottként eltöltött 10 év után hozott egy gyors döntést, és egy bőrönddel elindult Londonba – mosogatni.

Ma amatőr színész, ingatlanmenedzser, utazási blogger, pilóta, de leginkább szabad és boldog ember. Sokan nem értik a környezetében ezt az életformát. Még ma is gyakran kérdezik tőle, hogy nem kéne-e egy rendes állást találnia.

A szabadsághoz vezető útról és a legnehezebb első lépésekről beszélgettünk.

 

Mesélj kicsit a korábbi életedről, amikor még volt „rendes állásod”!

15 év alkalmazotti munkaviszony van a hátam mögött.

10 évet idehaza dolgoztam logisztikai területen, közben közgazdász szakon végeztem a főiskolán. Valójában nem volt rossz dolgom. Közel dolgoztam a lakóhelyemhez, multi környezetben, jó fizetéssel.

Amikor betöltöttem a 30-at, csináltam egy számvetést az addigi felnőtt életemről és előrevetítettem a lehetséges jövőt. Nem tetszett, amit láttam. Nagyon nem tetszett. Hiába volt jó a munkám, de volt még 35-40 évem a nyugdíjig, amit egy irodában kellett volna eltöltenem, és ez elborzasztott. Azt mondtam magamnak, „ez egyszerűen nem lehet az élet!”

A gyerekkori álmom az volt, hogy pilóta legyek. Többször tettem lépéseket a repülés világa felé, de sajnos a rendszerváltás után már csak magánfinanszírozással lehetett pilótává válni (nem kevés pénzből), nekünk pedig nem volt erre forrásunk.

A másik dolog amit rajongásig szerettem már akkor is, az az utazás, amihez szintén sok pénz kell, főleg ha valaki annyit szeretne látni a világból, mint én.

Amit még tudtam, éreztem magammal kapcsolatban, hogy nem szeretem a hierarchiát, nem szeretem, ha mások mondják meg, mi a feladatom, mit kell tennem és miről mit gondolhatok. Eszembe jut egy beszélgetés a főnökömmel az első munkahelyemen, ahol épp egy jobbító szándékú ötletemet vezettem elő neki, amire ez volt a válasza:

Te csak ne gondolkodj, arra itt vagyok én.

Vagy egy másik örökbecsű mondata, amikor jeleztem felé, hogy végeztem a feladataimmal, ő pedig azt tanácsolta, hogy a jövőben igyekezzek lassabban dolgozni, mert ez egy munkahely és itt bizony ki kell tölteni a 8 órás munkaidőt. Ezek a gondolatok mélyen belém égtek. És már akkor éreztem, hogy ez valahogy nincsen rendjén, nekem ez egyáltalán nem tetszik…

Röviden összefoglalva, a repüléshez és az utazáshoz pénz kellett, a többihez pedig önrendelkezés, szabadság!

Ekkor (30 évesen) egy huszárvágással felszámoltam az itthoni életemet és 2008-ban, a kezdődő gazdasági világválság kellős közepén megérkeztem Londonba.

Ismeretség, szállás és munka nélkül, egy bőrönddel. Aztán elmentem mosogatni…

A lendületem addig tartott, míg a repülő megérkezett velem Londonba. Onnantól szenvedtem. Nagyon nehéz időszak volt lelkileg. Bérelt lakásból bérelt szobába csöppentem, (amit meg kellett osszak egy idegen sráccal); a kényelmes irodai környezetből egy étterem konyhájára kerültem kisegítőnek; a családi és baráti közelség 1600 kilométernyire került tőlem. Magányos voltam,  reményvesztett, és nagyon megalázónak tartottam közgazdász diplomával mosogatni.

De azt tudtam, hogy nem kullogok haza, mert se szállás, se munka nem várt volna, és a tartalék pénzemet is feléltem. Maradt tehát az arccal előre, a küzdés, a haladás lépésről lépésre.

5 évig éltem Londonban, és később persze lépkedtem felfelé a ranglétrán. Dolgoztam vendéglátásban, szállodaiparban. Az ott töltött idő alatt megtanultam küzdeni; megtanultam igazán spórolni a céljaimra; megtanultam a legfontosabb dolgokra koncentrálni és lépésről lépésre leküzdeni olyan akadályokat, melyek egyszerre hegyekként tornyosultak előttem.

Pofonokból persze bőven kijutott. De voltak élmények is. Például volt szerencsém személyesen találkozni Hugh Grant és Ralph Fiennes világhírű színészekkel. Utóbbival kétszer is. És mindkétszer én készítettem el számára a csirkesalátáját.

London szakmailag egyértelműen visszalépés volt, de a célom akkor már nem az volt, hogy logisztikai területen vagy közgazdászként fejlődjek.

A fókusz ekkor már azon volt, hogy az ottani fizetésből el tudtam kezdeni megvalósítani a gyerekkori álmomat, és elkezdtem a pilótaképzést. Egy kis London melletti sportreptéren, angol oktatóval, angol nyelven, a sok munkával megspórolt pénzemen végre repülhettem, igazi, motoros repülőgéppel. A célom az utasszállító-repülés volt, ami akkor elérhetetlen távolságra volt tőlem, de igyekeztem mindig csak a következő lépésre koncentrálni.

Eső után (Bari, Olaszország)

Miért jöttél vissza Magyarországra?

Amilyen hirtelen hagytam itt Magyarországot, olyan hirtelen döntöttem a hazaköltözés mellett is. Úgy voltam vele, mint Forrest Gump 3 év, 2 hónap, 14 nap futás után,

Kicsit fáradt vagyok. Azt hiszem, most hazamegyek.

Igazság szerint nem szerettem Londonban élni. És már úton voltam a céljaim felé is. Úgy éreztem, most már itthon is tudom folytatni.

Hogyan élsz most, és mivel foglalkozol?

Hatodik éve, hogy újra itthon élek, jelenleg Budapesten. Több dologgal is foglalkozom párhuzamosan.

A fő profil a sétarepülés. Költségmegosztással viszek utasokat, mert amíg nincs meg a hivatásos pilóta engedélyem, addig ezt teszi lehetővé a jogszabály. Ez annyit tesz, hogy barátok, ismerősök, ismerős ismerőse kedvezményesen repül velem, hiszen nekem is hozzá kell járulnom a repülés költségeihez.

Magyarország területén szinte bármerre repülhetünk, de a legkedveltebb látnivalók közé Budapest, Visegrád és a Dunakanyar, valamint a Balaton tartozik. Amikor csak lehetőségem engedi, repülök, de az időjárás sajnos nagy mumus. Nem jó a túl meleg, a túl hideg, a túl szeles, a túl viharos vagy a túl felhős. De ez egy ilyen „sport”. Viszont imádom csinálni.

A legszebb számomra egy nyári estén, naplemente előtt repülni. Nyugodt a levegő és csodásak a fények.

Ingatlanmenedzsmenttel és befektetésekkel is foglalkozom; valamint amatőr színészként filmekben, filmsorozatokban szerepelek. A filmes világ mindig is különleges volt számomra. Lenyűgöz a filmkészítés folyamata. Ahogy papírra írt szavakból rengeteg ember összehangolt munkája által összeáll valami, amit filmnek nevezünk.

Budapesten rengeteg film és filmsorozat forog, rengeteg a lehetőség szerepelni. Persze itt is szerencsés, hogy én magam osztom be az időmet, így akkor vállalok szereplési lehetőséget, amikor szeretnék, és persze mikor kiválasztanak.

Kosztümös szerep egy angol sorozatban

Szerepeltem már koreai kalandfilmben, angol történelmi sorozatban, valamint magyar televíziós sorozatokban is. De nemrég forgatott például videóklippet Liam Gallagher, az Oasis együttes énekese az etyeki filmstúdióban, amiben szintén szerepeltem. Izgalmas dolog testközelből látni azokat az embereket (és együtt dolgozni velük), akiket korábban csak a TV-ben vagy a mozivásznon láthattam.

Mindemellett most indítom az utazási blogomat. Írni mindig is szerettem, de korábban csak a magam szórakoztatására, illetve az emlékeim megőrzése céljából tettem.

Említettem már, hogy a repülés mellett az utazás a másik szenvedélyem. Az elmúlt éveket úgy alakítottam, hogy sok lehetőségem kínálkozzon utazni. Eddigi életem során jártam 4 kontinens 43 országában; fürödtem 2 óceánban és 8 tengerben; és 408-szor utaztam utasszállító repülőgéppel.

Egyszerűen nem tudok betelni az utazással. Mindig hajt előre a kíváncsiság; a megismerés, a felfedezés vágya. Mindent szeretnék látni, amit csak lehetséges. És úgy gondoltam, miért ne osztanám meg az élményeimet, a kalandjaimat másokkal is, valamint ha tudok, szívesen szolgálok hasznos infókkal azok számára, akik szintén utazni indulnak.

A blogom címe „Egy nap Európában” lesz. Az elmúlt időszakban számtalan egynapos városlátogatást tettem, szerte Európában. Ez egy speciális szegmense az utazásnak, így arra gondoltam, ez lesz a fő iránya, mondanivalója blogomnak. Szerintem különleges feelingje van annak, ha otthon ébredsz hajnalban, majd elrepülsz egy ismeretlen úti célra, éjjel pedig élményekkel gazdagon térsz nyugovóra, már ismét otthon.

Merre jártál mostanában és milyen gyakran utazol?

Az elmúlt két évben 16 európai ország számtalan városában jártam, sőt még Izraelbe is egy napra mentem. Átlagban így havonta 1-2-szer utazom.

Biztos van, aki azt gondolja, hogy ez őrültség. Igen, kell hozzá bizonyos fokú őrültség, az biztos. De a Budapest – Tel-Aviv repülőjegy annyiba került, mintha Szegedre mentem volna le vonattal. Szeged is szép város, de Tel-Aviv se utolsó.

Reggeli kávé (Burgasz, Bulgária)

Amikor hajnalban otthon ébredek, de az ebédemet már egy másik kontinensen fogyasztom; körbejárom a várost, lógatom a lábam a tengerbe; majd éjjel újra az ágyamban alszom, az számomra különleges élmény. Vagy amikor már reggel 9-kor a Fekete-tenger partján (Burgasz) kortyolom a reggeli kávémat. De említhetném Alicante-t is, ahol januárban szedtem érett narancsot a város fő utcáján. Vagy Velence, ahol pár órát is érdemes eltölteni, és magunkba szívni különleges hangulatát.

Hogy érzed magad ma a bőrödben?

Remekül vagyok. Sokszor érzem, hogy igazán „flow”-ban vagyok. Szeretem, hogy a magam ura vagyok, és hogy azokkal a dolgokkal tölthetem az időmet, amiket szeretek, amikben kiteljesedhetek.

Visszagondolva, mennyire volt nehéz otthagyni az alkalmazotti létet, és elindulni egy másik irányba?

Be kell vallanom, hogy az eleje inkább sodródás volt, mint tudatos döntés eredménye. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nagy bátorsággal „beleálltam” a szabad életbe és már sínen is voltak a dolgok.  Nem tudtam pontosan, hogy milyen úton fogom elérni, és azt sem, hogy pontosan mit fogok elérni.

Volt bennem egy erős vágy a változtatásra, és kerestem folyamatosan a lehetőségeket. Elkezdtem olvasni pénzügyi és életvezetési témákban. Akkor még messze nem állt rendelkezésre ennyi forrás, mint manapság, de feltétlenül segítettek a szemléletem alakításában.

Persze a belső bizonytalanság még hosszú évekig bennem volt, hogy vajon jó úton járok-e, vajon képes vagyok-e kiszállni a mókuskerékből (a taposómalomból, ha úgy tetszik 🙂 ).

Velence, a maga különleges hangulatával (Velence, Olaszország)

Az évek során aztán jöttek az eredmények, melyek megerősítettek a hitemben, hogy helyes az út amin járok.

Ugyanakkor nem volt könnyű megküzdenem a kétkedőkkel, az értetlenkedőkkel sem. Személy szerint évekig futottam bele értetlen tekintetekbe, erősen leegyszerűsített kérdésekbe, irigységgel vegyes aggodalmaskodásba.

Akkor te most munkanélküli vagy? Nem is keresel állást? Akkor most miből élsz? És akkor egész nap nem csinálsz semmit?”

De a kedvencem a nagymamám kérdése, melyet minden találkozásunk alkalmával feltesz nekem:

De édes fiam, azért egy rendes állás csak kellene, nem?

És ez nem könnyű dolog.

Nem könnyű eltökéltnek, kitartónak lenni és maradni ilyen szembeszélben.

Fjord szauna, – 2 fok, jeges tengeröböl (Oslo, Norvégia)

Nagyon érdekes dolgokkal foglalkozol. Ha megkérdezik, hogy mégis mit csinálsz, mit válaszolsz rá?

Úgy tűnik, hogy a magyar ember számára megvannak azok a skatulyák, amikbe valahogy bele kell tudni mindenkit tuszkolni.

Ha alkalmazott vagy, azt értik.

Ha vállalkozó vagy (jelentsen bármit is konkrétan), azt is értik; ha politikus, sportoló, vagy író vagy, még ezekkel is tudnak mit kezdeni.

De ha blogot írsz, ha filmekben szerepelsz, ha befektetéseid vannak, vagy ha webáruházat üzemeltetsz, na akkor szétcsúszik az általuk ismert világkép.

A gond akkor van, ha barát, vagy még inkább családtag az illető. Akkor aztán jöhet a magyarázkodás, a “figyu, megpróbálom körülírni” szitu. Én kezdetben azt az összefoglaló kifejezést használtam, hogy “szabadúszó”. Mondanom se kell, nem segített. “Hogy mi?? – Jaaa, szóval vállalkozó.”

Így lettem vállalkozó. Jelentsen bármit is konkrétan…

Mi lenne az egyetlen tanácsod azoknak, akik el szeretnének indulni egy új úton?

Tartsatok ki az álmaitok, az elképzeléseitek mellett, és a lényeg, hogy Ti tudjátok, mit csináltok, mert utólag az IDŐ benneteket fog igazolni!

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.