fbpx

Hogyan lettem ügyvédből hegyi túravezető?

Ebben a sorozatban olyan inspirláló emberekkel szeretnélek megismertetni, akik leporolták a majdnem elfeledett álmaikat,  és megvalósították, vagy jó úton vannak az Álom Életstílusuk megvalósítása felé. Nagy öröm számomra, hogy megoszthatom veled ezt az izgalmas élettörténetet.  Juditról szól, aki az egyik legenergikusabb hölgy, akit ismerek. Mindig valami különleges életszeretet és bölcsesség lengi körül. 4 éve találkoztam vele először az ügyvédi irodájában, és rögtön megtaláltuk a közös hangot: ő is az íróasztal mögött töltötte a fél életét, és nagyon vágyott arra, hogy többet utazhasson,  Az első közös utunkon megérintette egy életérzés, majd egy óriási karrierváltás mellett döntött. (Mivel mindig is kerülte a nyilvánosságot, ezért a nevét megváltoztattam).

 

 Mesélnél nekünk egy kicsit a korábbi életedről?

Persze, szívesen. Ott kezdeném, hogy egy sikeres életút van mögöttem, és úgy érzem, a karrieremben mindent meg tudtam valósítani, amire vágytam. Gyerekkorom óta voltak nagy céljaim, amiket hangosan ki is mondtam.

Vidéken nőttem fel, 10 évesen jártam először Budapesten, és annyira elvarázsolt, hogy azt mondtam „itt akarok élni”. 14 évesen eldöntöttem, hogy ügyvéd akarok lenni, és az lettem. Soha nem vágytam hírnévre, csak megbecsülésre, és ebben rengeteg részem volt.

Viszont a sikeres élet együtt járt egy állandó önkizsákmányolással, frusztrációval, kevés szabadidővel. Általában 7.30-kor kezdtem a munkát, és ritkán fejeztem be este 9 előtt. Ennek eredményeképpen a fizikai és az érzelmi kiégés összes tünetét megtapasztaltam.

Estére gyakran elhomályosultak előttem az akták, a hátam és nyakam folyamatosan befeszült. Türelmetlenné váltam másokkal és magammal szemben is. Naponta meg kellett tapasztalnom, hogy az a hivatás, amiért 24 évig rajongtam, már nem örömöt okoz, hanem feszültséget.

Egyszer leestem a székről az íróasztal mellé, és 50 percig vártuk a mentőt. Közben nem tudtuk, hogy infarktusom vagy stroke-om van-e. Ekkor megfogalmazódott bennem, hogy változtatni kellene az életemen. De még mindig nem hoztam meg a döntést.

Azt viszont tudtam, hogy ha továbbra is lépést akarok tartani a folyamatos jogalkotási dömpinggel, és megfelelni az ügyvédi munkámmal járó állandó kihívásnak, az akkora szellemi önkizsákmányolással fog együtt járni, ami ellen a testem már egyértelműen tiltakozott.  Valószínűleg annak köszönhettem, hogy addig nem történt komolyabb baj, hogy a munka mellett sportoltam.

 Mi segített, hogy mégis elindultál egy másik irányba?

Korábban sokat jártam a világban, és nagyon vágytam újra utazni. Aztán találkoztam veled, akinek hasonlóan stresszes volt az élete, és láttam, hogy mertél változtatni az életeden, és ma sokat utazol.

Nagy inspiráció volt látni, hogy lehet máshogy is élni.

Ennek köszönhetően nyitott lettem olyan dolgokra is, amiket korábban teljesen elutasítottam. Bekerültem pl. egy utazók társaságába, ahol rengeteg pozitív energiával és élettapasztalattal találkoztam. Ez segített végiggondolni, hogy hogyan lehetne máshogy élni.

 Volt egy konkrét álmod, hogy milyen életre vágysz?

Azt gondolom, hogy mindenkinek van egy belső iránytűje, ami leginkább azt segít megfogalmazni, hogy mit nem szeretne. Ezt egészen pontosan láttam én is.

Tudtam, hogy nem szeretnék már íróasztal mellett, szellemi munkát végezni, helyette sokkal több természetet, sportot, mozgást szeretnék.

Kezdtek körvonalazódni a részletek: nyugodt, tiszta környezet, a természet közelsége, egy egészséges társadalom, közösség, több emberi kapcsolat. És még valami: 10 évvel ezelőtt jártam először Karintiában, és azt éreztem, hogy ott szeretnék egyszer élni. Ma ott élek.

 Mi történt, miután eldöntötted, hogy változtatsz az életeden?

Az első gondolattól, hogy változtatni fogok az életemen, az első konkrét lépésig igazából 2 év telt el. Tele voltam ugyanis bizonytalansággal, félelmekkel, hogy meg merjem-e lépni.

Tudtam, hogy az új életemben nem fogok tudni ügyvédként dolgozni, és ki fog esni ez a jövedelmem. A fő félelmem az volt, hogy azt az életszínvonalat, amit sikeres ügyvédként megteremtettem, fent tudom-e majd tartani.

A nagy áttörést az hozta, amikor rájöttem: Van, amikor a kevesebb is elég.

Ennek alapján kialakítottam egy hátteret, amivel ha nem  is luxusszintet, de anyagi biztonságot tudtam teremteni. Abban a 2 évben igyekeztem tartalékot felhalmozni, és végül az irodámat is eladtam.

Mindezekkel megteremtettem azt a hátteret, amivel nekiindulhattam a nagyvilágnak, és ez megadta az erőt, hogy a félelmeimet legyőzzem.

Olvasd el ezt is: Pénzügyi Szabadság Ellenőrzőlista

Átgondoltam azt is, hogy valójában mit veszíthetek. Rájöttem, hogy csak a rossz dolgokat, amiket eleve ki szeretnék iktatni az életemből. Innen már tudatosan készültem. A kiköltözésem előtt például egy 3 hónapos intenzív német nyelvtanfolyamra jártam.

Mi kell ahhoz szerinted, hogy az elért szakmai sikerek ellenére valakiben megfogalmazódjon egy ilyen jelentős karrierváltás? 

Az ember általában önmagáért lépi meg. Vagy azért, mert már annyira elégedetlen, vagy mert érzi, hogy változtatás nélkül előbb-utóbb eltemetik. Én az utóbbiak közé tartoztam.

 Hogy élsz ma, 2 évvel azután, hogy pályát váltottál?

Hatalmas lépés volt, hogy nemcsak pályát, hanem egyben hazát is váltottam.

A szakmai kihívásokkal járó stressz, a nagyvárosi őrület és az állandó készenlét után ma egy vidéki kisváros szélén élek, a természet közelében, ahol minden nap sportolok, jó levegőn sétálok, biciklizek, futok. Nyáron úszni, télen síelni járok.

Nagyon más az itteni közösség a nagyváros után. Naponta van részem udvariasságában, odafigyelésében, az emberek tisztelik egymást, köszönnek egymásnak, türelmesebbek, van idejük egymásra. Nyugalomban és tisztaságban élek.

Sok új barátra is leltem, akikkel közös sportprogramokat szervezünk, koncertekre járunk, és amit sosem gondoltam volna, hogy itt rám talált  a szerelem is.

A korábbi taposómalomhoz képest most van időm magamra és önképzésre is. 2 éve tanulom a német nyelvet, amivel további céljaim is vannak: szeretnék német nyelven is túrákat vezetni. Ezen kívül több segítő szervezettel is kapcsolatban állok, akik gyerekekkel, betegekkel és menekültekkel dolgoznak.

Ha azt mondom, már nem cserélném vissza a régi életemre, és nem is vágyom másra, ezzel mindent elárultam. Boldog vagyok, hogy mertem dönteni, változtatni.

Mit tanácsolnál azoknak, akik szeretnének változtatni az életükön?

Azt tanácsolom, hogy figyeljék a belső hangjukat. Amikor az már olyan erős, hogy szinte kiált, hogy már nem bírom tovább, akkor le kell győzni a félelmeket, mert azokat mi teremtjük, így le is tudjuk győzni őket.

 

Te hol és hogyan élnél a legszívesebben?  Örömmel venném, ha megírnád lent a hozzászólásként!

 

 

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.