Ha bárhol magadra ismertél, akkor benned és bennem sok a hasonlóság.
Én pont ezeket éreztem néhány éve. Két jó diplomával a zsebemben és sok munkával felküzdöttem magam a nagyvállalati ranglétrán egy marketing igazgatói pozícióig. Megvolt mindenem, ami egy ilyen munkával jár: jó fizetés, cégautó, bónuszok…
Belül mégis eljutottam a kiégésig és a depresszió határáig. Elegem volt az állandó stresszből, a 10-12 órás munkanapokból, a budapesti közlekedési dugókból és abból, hogy közben alig van saját életem. Úgy éreztem, képtelen lennék még 30 évig így élni, és várni nyugdíjas éveimet.
Vissza akartam kapni a saját életemet, és búcsút mondani a taposómalomnak!
A kisfiam születése után újraterveztem az életemet. Nem volt könnyű elengedi a biztosat a bizonytalanért, és nem is volt egyenes az ideig vezető utam. Először egy webáruházat indítottam, ami jól működött, de a szabadságot, amire vágytam, nem értem el vele.
Ez a tapasztalat rádöbbentett arra, hogy nem csak az számít, hogy mennyit keresünk, hanem az is, hogy hogyan.