Ha bárhol magadra ismertél, benned és bennem sok a hasonlóság 🙂
Én pont ezeket éreztem néhány éve. Két jó diplomával a zsebemben és sok munkával felküzdöttem magam a nagyvállalati ranglétrán egy marketing igazgatói pozícióba. Megvolt mindenem, ami egy ilyen munkával jár: jó fizetés, cégautó, bónuszok…
Belül mégis eljutottam a kiégésig és a depresszió határáig. Elegem volt az állandó stresszből, a 10-12 órás munkanapokból, a budapesti közlekedési dugókból, és hogy közben alig van saját életem. Úgy éreztem, képtelen lennék még 30 évig így élni, és várni nyugdíjas éveimet. Vissza akartam kapni a saját életemet, és búcsút mondani a taposómalomnak!
A kisfiam születése után újraterveztem az életemet. Nem volt könnyű elengedi a biztosat a bizonytalanért, és nem is volt egyenes az ideig vezető utam. Először egy webáruházat indítottam egy barátnőmmel, ami a mai napig nyereségesen működik, viszont a szabadságot, amire vágytam, nem értem el vele. Ezért eladtam.
Ez a tapasztalat rádöbbentett, hogy vállalkozóként nem csak az számít, hogy mennyi pénzt keresünk, hanem az is, hogy hogyan.