Paulányi Bea: Egyre több embert érdekel, hogy az interneten hogyan lehet plusz jövedelmet keresni, vagy egy online vállalkozásból megélni. Valójában az interneten nagyon sokféle módon lehet pénzt keresni. Az egyik leggyakoribb módszer talán a webáruház indítás, de kereshetünk pénzt például saját kézműves termékek létrehozásával, amit ugye online piactereken értékesíthetünk.

Én egy teljesen más utat választottam, négy éve indítottam el a Viszlát Taposómalom! blogot azzal a céllal, hogy később majd ebből keressek pénzt. Hogyan akartam pénzt keresni? Na, erről fogalmam sem volt akkor még. Viszont azt láttam, hogy számtalan pénzkeresési módszer létezik, amivel egy blog elindítása után vállalkozást építhetünk az interneten. Persze én is olvastam olyan véleményeket, hogy Magyarországon nem lehet megélni egy blogból, de szerencsére nem hittem el, és eddig nyolcféle módszerrel kerestem pénzt a blogomból.

Gyakran kapok olyan kérdést, ami azzal kapcsolatos, hogy megéri-e egyáltalán elindítani egy blogot, és hogyan lesz ebből egy online vállalkozás? Ma ezt a kérdést szeretném egy kicsit jobban körbejárni, és a mai vendégem Losonczi János lesz Losi, az Otthonfa Önismereti Program egyik alapítója.

Azért kértem meg Losit, hogy csatlakozzon ma hozzánk, mert a párjával, Bogival ők is egy egyszerű bloggal indították el a vállalkozásukat, és ma van egy növekvő, jövedelmező, tényleg komoly online vállalkozásuk, és azt fogjuk ma megbeszélni, hogy hogyan lehet egy ilyen üzletet felépíteni, és miért nagyszerű az a stratégia, hogy egy bloggal indulunk és később építjük fel a vállalkozásunkat.

Szia Losi! Nagy szeretettel köszöntelek ismét a podcast csatornában.

Losonczi János: Hatalmas szeretettel köszöntelek én is téged és a minden hallgatót és köszönöm szépen a lehetőséget, hogy ismét itt lehetek. Izgalmas a téma, úgyhogy én nagyon szeretem ezt a témát.

Bea: Én is nagyon szeretem, és azért gondoltam, hogy a ti történetetek annyira izgalmas, hogy nagyon szeretném, ha újra megosztanád velünk. Nemrég voltál itt a csatornámon, ahol már meséltél egy kicsit, és fogunk erről beszélni, hogy hogyan lehet egy blogból online vállalkozást építeni. Egy picit megint elmesélnéd nekünk a történeteteket? Annyira izgalmas szerintem, hogy tényleg egy egyszerű bloggal, blogból mit tudtatok felépíteni mára.

Losi: Igen, szóval annyit meg tudok ígérni, hogy lesz benne új rész, nem azért, mert színezem, hanem azért, mert az előző adásban egyébként arról nem beszéltünk, hogy nekem nem ez volt az első blogos történetem. Nekem már volt egy blogos tapasztalatom, és ez azért jó, mert a két eset teljesen fordítottja egymásnak. Ugye a kérdésünk az az, hogy hogyan lehet blogolással és blogvállalkozásból vállalkozást építeni. Az is zseniális a dolog, mert az Otthonfa úgy épült, hogy először volt blog, és aztán lett belőle vállalkozás. Először tartalmak készültek, még anélkül, hogy bármilyen termék képbe került volna. Viszont az ezt megelőző blogom, ami kb. 15 évvel ezelőtt élt, az viszont már egy meglévő webshop mellé készült el, tehát pedig pont a fordítottja volt, ott volt termék és utána készült a blog.

Elöljáróban annyit hadd spoilerezzek el, hogy nincs jelentősége ebből a szempontból, nincs olyan, hogy most először a terméknek kell meglenni, és utána blogolni kell, és csak úgy jó, vagy fordítva, hogy elkezdem a blogolást, szeretek valamiről beszélni, lelkesen tudok hozzáállni egy témához, tapasztalatokat szerzek, és ezt meg akarom osztani másokkal, és majd aztán lesz belőle termék. Egyik sem jobb vagy rosszabb, két olyan sztori, két olyan hozzáállás, ami abszolút az alapján kell dönteni, hogy mi van most. Tehát amink van, azzal főzünk, és mind a kettőből tökéletes étel lehet. Ez nem csak így, vagy csak úgy lehet. Ezt általában azok szokták mondani, akiknek van egy ilyen kőbe vésett őrületük, és akkor csak úgy lehet jó, ahogy azt ők kitalálták. Hát ez szerencsére nem így van. Úgyhogy a hallgatók között most is, ha van olyan, akinek esetleg még nincs terméke, de van olyan téma, amiről szívesen blogolna és készítene, tartalmakat is megosztaná a tapasztalatait, arra tudom csak buzdítani, hogy bátran tegye, mert akkor bőven lehet utána is a termékeken gondolkodni. Fordítva is, hogyha valakinek már van egy terméke, akár több terméke, akár egy webáruháza, de eddig elkerülte valamiért a tartalommarketinget és egyáltalán a blogolást, tartalomkészítést, ott is ugyanez a helyzet. Nyilván neki más adatok és dolgok állnak a rendelkezésére, és mind a kettőből egy tökéletesen jó blogvállalkozást lehet építeni.

Az OtthonFa sztoriját a mai napig izgalmasnak tartom, mert ugye úgy indult, hogy először még csak blog sem volt igazából. Tehát először létrejött egy Facebook oldal, és akkor nekem még ehhez az égegyadta világon semmi közöm nem volt. Ez még azelőtt történt, hogy Bogival ismertük volna egymást. Volt egy Facebook oldal, ahol igazából Bogi spiritualitással, önismerettel, személyiségfejlődéssel kapcsolatos gondolatokat, tartalmakat osztott meg. Abszolút semmilyen termék nem volt képben, ahogy mondtam, még blog sem, de még csak weboldalam sem társult hozzá, egy egyszerű facebookos oldallal indult az egész. Ami az egészben viszont benne volt, az a lelkesedés, az, hogy meg akarta osztani a tapasztalatait és a gondolatait a világgal, és akkor innen indult a sztori. Ahogy ez a Facebookos oldal kezdett egyre népszerűbb lenni, az külső motivációt nyújtott, mert nyilván tök jó a belső motiváció, de más, ha látom azt, hogy szeretik, amit csinálok. Nyilván idő kell hozzá, tehát nincs az, hogy létrehozok egy Facebook oldalt, kirakok egy posztot és özönlenek a lájkok, de szépen lassan ez beindul, hogyha az ember kitartóan csinálja, és tényleg szívvel-lélekkel áll hozzá. Utána megismerkedtünk mi és rengeteget beszélgettünk ezekről a témákról, amiket Bogi már megosztott ezen a Facebook oldalon, és közben az ismertségünk átfordult egy hatalmas szerelembe, párkapcsolatba, ezzel együtt a körülmények közel sem voltak ideálisak ahhoz, hogy akár blogvállalkozásban gondolkodjunk, hiszen azzal voltunk elfoglalva, hogy egyrészt hogyan éljünk meg, és hogy hol éljünk meg.

Akkoriban volt egy régi Toyota Corollánk, nagyon-nagyon minimális készpénzünk, és igazából olyan szinten napról napra éltünk, amikor összeköltöztünk, hogy munkásszállón, ahol csak egy éjszakát kellett előre kifizetni, és ilyen hasonló megoldásokkal törekedtünk tenni a dolgunkat. Pont a Pesti úti munkásszállón voltunk, amikor beszélgettünk szintén a spiritualitásról, önismeretről. Akkor már sokadjára jött ez a téma, és tényleg mindig csodáltam azokat a gondolatokat, azokat az újszerű meglátásokat, amiket Bogi ezzel kapcsolatban át tudott adni, és megkérdeztem tőle, hogy “Figyu, nem akarsz te blogot írni?” Nagy néma csend lett, nézett rám kerek szemekkel, és mondta, hogy hát végül is de. Aztán utólag derült ki, hogy amúgy olyan túl sok fogalma nem volt róla, hogy ez most mit is fog takarni.

Azt értette, hogy ő erről ír, az megjelenik valahol, és istenigazából tényleg ennyit tudtunk erről az egészről. Nem volt nyilván saját domain, meg tárhely, akkor még a blog.hu-n indult az egész történet. A korábbi blogos élményeimből már azért annyi rálátásom volt a marketingre, hogy minél hamarabb törekedtem saját közönségben gondolkodni, és a lehető legjobban elérni őket. Már akkor az első pillanattól hírlevél feliratkozási lehetőség volt, de tudod, ez a tök egyszerű, tehát megint szintén, ami volt, azzal főzünk. Volt egy Webgalamb szoftver, ami éppen meg volt már akkor vásárolva, még a korábbi vállalkozásokhoz, és kész. Azt használtuk, de ha nem lett volna, akkor nem használjuk. Szóval ez ilyen egyszerű, nem kell ráfeszülni.

Elindult a blog, és onnan adta magát igazából az összes többi, a blog hatására folyamatosan kapott kérdéseket, és akkor jöttek ezek, hogy “Jó, de nem lehetne veled valahogy erről személyesen beszélni?” Na és akkor itt lép az egész folyamatba az be, hogy termék. Ideális esetben van laptopunk, mondjuk egy webkameránk, Skype-on már lehet konzultálni, ugye? Így megszületett az első termék, írtam hozzá egy egyszerű kis értékesítési oldalt, de ez inkább csúfolása volt, ahogy akkoriban kinézett, de nem is ez számított. Hiszen nem az számít, hogy hogy néz ki, meg mit tudom én, mert azok szépen alakulnak idővel, hanem az volt a lényeg, hogy ez kikerült, adta magát innentől kezdve a termék, és az első Skype-konzultációk el is kezdődtek viszonylag hamar.

Ami szerintem ebből tényleg nagy tanulság, hogy nem lehet előre ezt lezsírozni. Nem lehet előre lezsírozni a sikert, mert ami kell hozzá, hogy tudja, mivel szeret foglalkozni, és legyen meg a bátorsága, hogy azzal el is kezdjen foglalkozni, akár csak azzal, hogy megmutassa a gondolatait, ami őt érdekli. Azt gondolom ez az első olyan lépés, ami sokakat eltántoríthat esetleg attól, hogy egy blogvállalkozással induljanak. Utána pedig tényleg sokkal-sokkal jobbak azok a termékek szerintem – főleg, ha valakinek nem volt még vállalkozása vagy nincs marketing rutinja – amelyeket maguk az érdeklődők dobnak föl igazából. Vagyis nem én kitalálom, hogy mit akarnak, hanem én értéket szolgáltatok, átadom a gondolataimat és figyelek arra, hogy mi a visszacsatolás, hogy azok az emberek, akikkel én szívesen is foglalkozom mire vágynak, milyen kihívásaik vannak, én pedig törekszem önazonos megoldást adni ezekre a kihívásokra.

Isten igazából innentől kezdve már – ahogy mondani szokás nagy szavakkal – történelem az egész, és tényleg lépésről lépésre haladtunk. Ott volt a blog.hu, aztán az alapoldal úgy lett összerakva, hogy átmentünk a Corvinus Egyetem kollégiumába, mert volt annyi pénzünk, és ott jobb volt a net. Egy éjszaka alatt kis laptopon összepakolásztam. Klasszikusan igazi állatorvosi ló az egész, merthogy abból született, amink volt, minimálbüdzsé, szinte semmi. Abból ezt el lehetett indítani. Bizonyára válaszoltam a kérdésedre nagyjából.

Bea: Igen, szeretem nagyon a történeteteket, mert nagyon hasonló az enyémhez. Én mondjuk nem munkásszállón, hanem anyukám teraszán laktam, de alapvetően minimális tudással indultam neki ennek a kalandnak én is. Azt láttam, hogy rendszeresen kell írni. Azt mondjuk tudtam, hogy egy saját domain alatt érdemes indítani, mert úgy lehet jól e-mail listát építeni, de én még a témában sem voltam biztos, mert én személyes pénzügyekről kezdtem el írni.

Viszont én piackutatással foglalkoztam korábban, tehát azt tudtam, hogy visszajelzéseket kell kérnem, meg figyelni kell rá, és egyre többször kaptam azt, hogy “hú, nagyon jó, amiket írsz, én is szeretnék egy ilyen blogot elindítani, hogyan csináljam?” Amikor a tizedik, tizenötödik ilyen visszajelzést kapod, hogy nagyon jó, amit a pénzügyről, de hogy kell blogot indítani, akkor elkezdesz gondolkozni rajta, hogy lehet, hogy ez egy érdekesebb téma? Végül is tudtam már annyit akkor, hogy el tudtak kezdeni hat hónap tapasztalattal segíteni másoknak.

Azt szoktam mondani, mert sokan szeretnék a teljes utat akár évekre előre látni, hogy érdemes a fő mérföldköveket érteni, de alapvetően tényleg a következő lépésre érdemes fókuszálni. Nem érdemes a legdrágább honlapot létrehozni az elején, mert lehet, hogy témát kell váltanod, mint például nekem is. Engem a közönségem vezetett, hogy hogyan tovább.

Én is azt javaslom, hogy bele kell egyszerűen vágni, és figyelni kell a visszajelzésekre, és olyan szépen mutatják a közönség tagjai, hogy merre tovább, hogy mindig meglesz, hogy mi a következő lépés.

Losi: Maximálisan egyetértek. Mi, az OtthonFa Önismeretnél is azt valljuk, hogy amikor az ember kitűz egy célt, vagy egy irányt egy blogvállalkozás jelleggel, akkor az tényleg olyan, mint amikor mész a sötét erdőbe egy autóval, vagy akár gyalog is, csak addig kell látnod, ameddig a lámpát fénye világít. Nem fogsz messzebb látni. Annyi bizonytalansági faktor van az egészben, ami nem rossz,  mert ez a felfedezés izgalma.

A vállalkozó szóban benne van, hogy a vállalkozás, és a vállalkozóban is és az azt jelenti, hogy olyanra vállalkozom, amit még úgy, ahogy én fogok, senki nem csinált, és hogy ez mindenkinél egyedi lesz. Lehet, hogy például sok a gasztroblog, de ha akár a hallgatók között van, akit ez érdekel, ahogy te meg fogod tudni írni, úgy nem fogja tudni más, mert te más szemszögből látod. Te beleteszed saját magad, és az onnantól más lesz, viszont ezt előre nem látod, hogy hova fog kifutni ez az egész. Tényleg, csak ameddig a lámpád fénye világít, és akkor tökéletesen szépen el lehet ezzel haladni.

Bea: Sokan szerintem attól félnek, hogy mindenről egyedül kell dönteni, és milyen nehéz mindig kitalálni, hogy merre tovább, az íróasztal mögül. Ez egyáltalán nem így van, és én el is neveztem ezt az avatart,  az ideális olvasót vagy hallgatót, sarkcsillagnak. Mert gyakorlatilag, ha kitűzöd célul, hogy mindig figyelsz arra, hogy a sarkcsillagod beavat abba, hogy mit szeretne, akkor egyszerűen mész ezután. Nyilván olyan szempontból is megnézed, hogy te mit szeretnél, de soha nem egyedül kell majd döntened, mert mindig ott lesz a saját olvasód, hallgatód, aki majd mutatja neked a következő lépéseket.

Losi: Teljesen egyetértek, ráadásul a másik, ami szerintem szorosan ehhez kapcsolódó félreértés vagy ilyen korlátozó gondolat, hogy ha mondjuk én kérdezek, akkor esetleg butábbnak tűnök, vagy a hozzáértésemet degradálom esetleg a témában, de ez nem így van.

Én most is tartom azt, hogy aki kérdez, az mindig bölcsebb. Ha maradunk a gasztroblogos témánál, hogyha megkérdezel, lehet, hogy csak öt vagy tíz embert, aki a hírlevél listádon van, vagy a Facebook-csoportodban van. Úgy akár, hogy csak hozzászól rendszeresen a Facebook posztjához, tehát el tudod valahogy érni, vagy Messengeren vagy bárhogy. Ugye azzal főzünk, amink van. És akkor már őket meg tudod kérdezni, hogy “Figyu, az az ötletem támad, hogy akkor csinálnék egy ilyet, csinálnék egy bevásárló listát mondjuk azokhoz a dolgokhoz, amiket meg szoktam osztani, csinálnék kedvenc helyekről listát, ahol tudom, hogy mindig friss a zöldség, vagy mindig finomak, vagy frissek a húsok. Mit gondolsz róla? Neked segítség lenne?” Nem az a reakció rá, hogy te nem tudod, hogy mit akarunk, sőt, az emberek imádják ezt, hogy végre valaki megkérdezi őket, végre valaki figyel rám, végre valakit érdekel az én véleményem, nem le akar tolni valamit a torkomon, eladni a huszonvalahányadik nem tudom mit, hanem végre az érdekli, hogy én mit szeretnék, és törekszik ebbe az irányba fejleszteni.

A legjobb bizalomépítő és elkötelezettséget kiváltó dolog az, hogy kérdezek, és tényleg ez egy sokszorosan win-win helyzet minden résztvevője számára. Tehát bátran kérdezni, menni előre, akkor ez tökéletesen tud működni.

Bea: Abszolút, abszolút. Én most tanultam egy nagyon érdekes dolgot, ezt megosztom. Sokszor van, hogy kiküldöm mondjuk a hírlevelem, és jön rá egy visszajelzés, hogy ez nagyon hasznos volt vagy egyszerűen valamilyen tartalmamra valaki reagál, és ezt tanultam most, hogy soha ne te legyél az, aki befejezi a beszélgetést. Erre nagyon könnyű visszaírni azt, hogy köszi a visszajelzést, nagyon szuper, szép napot. Viszont miért ne kérdezhetnénk vissza, hogy nagyon köszi, hogy visszajeleztél, figyelj, egyébként mi számodra a leghasznosabb a blogomban? Vagy mi az, ami hiányzik neked? Vagy amikor erről a témáról gondolkodsz, akkor miről szeretnél még többet tudni? Hogyha valaki jelentkezik nálunk valamivel, akkor rögtön ott a lehetőség, hogy egy kicsit többet megtudjunk tőle.

Losi: Ez egy nagyon jó gondolat szerintem. Némileg most már eltávolodtunk a munkásszállós blogjellegtől, de ezzel együtt továbbra is megmaradt egyébként, és amit mondasz, maximálisan egyetértek vele. Sőt, az összes automatizált folyamatunkat törekszünk így felépíteni. Én azt szoktam mondani, hogy mindig kérj még. És akkor majd a másik fél el tudja azt dönteni, hogy akkor ő most itt áll meg, vagy akkor jön tovább. Ez mindenre igaz. Igaz arra is, amikor tényleg akár csak egy ilyen visszajelzést kapunk, és akkor tök jó, és mi tetszett még benne? És mi az, ami nem tetszett? Mi lehetne jobb? “Figyu, ha ennyire tetszik, ajánlottad már pár ismerősödnek esetleg? Ha még nem, akkor miért nem?” Itt megtudunk olyan dolgokat, hogy belülről lehet, hogy szereti, de valamiért nem szívesen ajánl, mert csúnya a honlap, nem szívesen küldi át, akármi lehet, és ebből tök sok hasznos infó jön. Lehet, hogy nem válaszol rá, ami nem gond, ezt nem kell magunkra venni, mert eddig is rengeteget segített.

Ugyanez igaz a termékeknél. Nem tudom, hogy mennyire hozzuk be a témát, csak érintőlegesen. Az értékesítési tölcséreknál, vagy a termékpiramisoknál, is ugyanez. Ha az ember tényleg szívvel-lélekkel áll hozzá, ahogy én hívom, tiszta marketing szemlélettel és nem az a cél, hogy a 48. akármit toljuk le a torkán, hanem hogy az embereknek még többet tudjunk segíteni, a helyébe képzelem magam, meg van is már tapasztalatom idővel, egyre több visszajelzés és tapasztalat, hogy jó, akkor mi az, ami hiányzik belőle neki? Azt lehet, hogy bele tudom tenni az eredeti termékbe, frissítem, ha van rá lehetőségem, de lehet, hogy ez már egy külön termék lesz, mert az egy akkora terület. És akkor azt mondom, hogy tök jó, akkor itt van még egy termék, figyu, ezt megvetted, de az a tapasztalatom, hogy sokan örülnének, ha egy ilyen segítség is lenne még hozzá, kéred esetleg? Akkor nagy százalékuk fogja kérni, mert a szándék benned segítő, nem pedig tukmáló. Ez nagyon nagy különbség.

Bea: Abszolút, abszolút. Térjünk egy kicsit arra a témára, hogy hogy lesz egy blogból vállalkozás?

A blog, amíg csak írunk és építjük a közönségünket, azt még nem nevezhetjük vállalkozásnak, inkább egy vállalkozás tervnek, ami ugye akkortól lesz vállalkozás, amikor van már valamink, amivel pénzt tudunk termelni. Ti hogyan indultatok el?

Sokan ettől félnek, hogy Jézusom, mi lesz az első dolog, amivel el tudok kezdeni pénzt keresni. Nyilván ezt nem tudjuk megmondani, hogy neked kedves hallgatóm, mi lesz majd a legjobb, de meséld el kérlek, hogy ti hogyan indultatok el, mi volt az első.

Losi: Igen, a vállalkozás szerintem legalábbis elméleti szinten tényleg onnantól kezdődik, hogy értékesítés történik, ahol pénzforgalom is van. Azért próbálom egy kicsit definiáltabb formába önteni, mert az én meglátásom szerint, amikor már írok egy blogot, és ha még nincs olyan termék, amiért fizetnek, ott is történik egy értékcsere. Én átadom a gondolataimat, aki pedig olvassa az idejét, figyelmét szánja rám. Egy hírlevélnél is, vagy akár egy ingyenes anyagra történő feliratkozásnál is. Ugyanúgy megkapom a figyelmét, megkapom az idejét, plusz ott még elérhetőséget is kapok hozzá. Az én szemszögemből, vagy ahogy én látom ezt az egészet, ott is már történik egy értékesítés. Viszont itt eddig még nem történik pénzforgalom. Onnantól kezd ez igazán vállalkozássá válni, amikor már pénzforgalom is van ebben az egészben, tehát pénzt kérek a dolgokért. Nem csodálom egyébként, hogy itt azért megakadnak többen, hiszen ez mind a két fél oldaláról egy komoly pszichológiai lépés és egy nagyobb elköteleződés. Nagyobb elköteleződés elővenni a bankkártyámat és beütni egy addig számomra ismeretlen oldalon, mint elolvasni egy blogbejegyzést, vagy feliratkozni egy hírlevélre.

Másik oldalról viszont, amiről kevesebben beszélnek, hogy amikor elindul a blogger lelkesen és írja a dolgait, és mondjuk oké, vannak, akik kritizálják, olyan mindig akad, de van, aki szereti, és eddig minden rendben van. De amikor azt kell mondanom, hogy most jön az, amikor mindezért vagy valami hasonlóért a témában pénzt kérek. Erről kevesebben beszélnek, de azért eladói oldalról is itt van egy erős váltás, ami nem kellene egyébként, hogy legyen.

Addig, ameddig valaki munkavállaló egy cégnél, és fölveszi a havi fizetését, vagy most már kiutálják a havi fizetését, addig tök természetes, nem? Senki nem gondolja azt, hogy megérdemelné-e azt a havi fizetést. Nincs ilyen, nem? Elmész dolgozni, teszed a legjobbat, adod önmagad legjobbját, és akkor azért megkapod a megérdemelt fizetést. Ám amikor valaki átkerül vállalkozói státuszba, és a szíve csücskéből ad valamit, amit szeret, akkor valahogy ez így nem ennyire egyértelmű, nem ilyen magától értetődő. Ezen kell átlendülni.

Szerintem tök fontos, hogy tisztázva legyen az, hogy amit csinálok, az értékes,és pénzt kérek érte, az a világ legtermészetesebb dolga. Ilyenkor ezt tudom behozni, hogy hát munkavállalóként sem ingyen dolgozik az ember. Hogyha ezek így azért megvannak, akkor az egyik példa, ami nálunk működött az OtthonFánál, abból főzünk, amink van jeligére, az például a Skype konzultáció volt. Nem kellett hozzá semmi, a Skype szoftver ingyenes, az internethez hozzáférünk, kell hozzá egy webkamera és hadd szóljon.

A jogi oldalába nem mennék bele, én nem azt nevezem vállalkozásnak, amikor a jogi feltételek adottak, azok a jogi körülmények. Az egyrészt változó országonként az adózása változik annak függvényében, hogy jogi személy vagy e.v-s, nem is értek hozzá mélységileg, meg nem is ez választja el a vállalkozót mondjuk a munkavállalótól, hanem tényleg az, hogy eljut odáig, hogy amit csinálok, van olyan értékes, hogy ezért pénzt kérjek, és ezt a pénzt, ezt az ellenszolgáltatást meg is kapom. Innentől indul szerintem a vállalkozás.

Ahogy mondtam, nálunk adta magát a Skype konzultáció. De ezzel együtt, amit gondolnak sokan, hogy lerágott csont, azok az e-bookok. Igen, rengeteg van, és akkor jönnek a kifogások. Rengeteg e-book van már, egy csomó ingyenes. Miért az enyémért fizetnének? Hát azért kérlek, mert a '80-as évek végén is volt már rengeteg monitor a piacon, de mégis az emberek vettek újabb monitorokat, mert a monitor, meg a monitor az nem darab-darab. Az e-book sem darab-darab. Már marketing mélységekben kezdünk elmerülni, de ugye attól, hogy sok más e-book van, attól még az nem lesz értéktelenebb. Vagy ott van a könyv például, ami azért azt gondolom, hogy nagyobb kihívás egy nyomtatott könyv, mint egy e-book. Ugyanolyan jól járható út és valószínűleg más emberekhez is eljuthatsz vele, ahova talán e-bookokkal nem.

A videók – és most a nyomtatott könyvön kívül csak olyanokat mondok, aminek igazából szinte nincsen költsége. Mindennek van tudjuk, hiszen a bele rakott idő is, meg az ahhoz szükséges tudás megszerzett idő, de alapvetően, amikor eljutsz odáig, hogy csinálj egy ilyet, mert nincs költsége egy videót leforgatni, hogyha nem akarod ilyen pixelre polírozottra csinálni. Zárójelben jegyzem meg, elsőre ne csináld, mert nem ezen fog múlni a sikere. Egy e-book összerakására szintén ott a Canva, annyi ingyenes eszköz áll a rendelkezésre, ami még tízen pár éve elképzelhetetlen volt, mert akkor még inkább Wordben rakosgattuk össze az ebookokat, meg Photoshopban hackeltük a képeket, most meg tényleg ilyen játszi könnyedségű eszközök vannak.

Ott a mobilod a zsebedben. Tudom, hogy elcsépelt, tudom, hogy minden marketing konferencián elmondják, hogy ott a mobil a zsebedben, de tényleg ott van és használd, mert nem kell attól jobb ahhoz, hogy videós anyagokat készíts. Ugyanez a hangfelvétel. A formátumokból gyakorlatilag szinte mindent meg tudsz csinálni fillérekből. Nem ezen fog múlni a siker, hanem tényleg abból, hogy magadban rendbe tudod-e azt rakni, hogy pénzt kérsz a dolgaidért, hogy a megfelelő mennyiségű pénzt kéred elérte.

Itt jegyzem meg, hogy én nem értek azzal egyet, hogy kezdőként kevesebbet kell kérni, vagy hogy azért, mert most indulsz, akkor árazd mindenki alá a dolgaidat. Ez az én véleményem, és hogy elkérte-e az összeget, és kész. Akkor majd meglátod a reakciókat. Készítesz egy e-bookot, tök jó, ha megveszik x-en, vegyék csak meg öten az elején, és akkor abból azt az öt embert megkérdezed. Hú, tök jó lenne, de itt írtál arról a gyakorlatról, mert mondjuk ez egy – nem tudom – fitnesz e-book, vagy otthoni, saját testsúlyos edzés e-book. Tök jó lenne erről a gyakorlatról videó. Akkor már mindjárt ott tartunk, hogy készítek róla 3-4 videót, összecsomagolom egybe, akár magasabb árat is kérhetek érte, vagy ha nem kérek, akkor vonzóbb lesz ugyanazon az áron. Gyönyörű szépen, amiről eddig beszéltünk, a termék lehetőségek, formátumok, azok olyan szépen, tökéletesen össze tudnak érni. Végtelen mennyiségű lehetőség van, és egyébként ezt nem tudom, szerintem te is egyetértesz abban, hogy nem is ez sokszor már a kérdés sokakban, hogy hogyan, hanem hogy a rengeteg lehetőségből esetleg melyik?

Bea: Igen. Nemet kell néha mondani, mert olyan sok lehetőség van. Én affiliate marketinggel kezdtem. Az eredeti üzleti ötletem az volt, hogy személyes pénzügyekről fogok írni, amiben egyáltalán nem voltam szakértő, inkább érdekelt a téma, és nem is gondolkoztam abban, hogy valaha én saját terméket hozok létre, hanem azt láttam, hogy vannak olyan jó szolgáltatások, termékek, amiket szívesen ajánlok tovább. Viszont azzal, hogy témát váltottam, ott viszont láttam, hogy nekem kell majd saját termék, és előttem már így körvonalazódott egy ilyen klubtagsági rendszer, de az első lépésre az azért nagyon nagy lett volna. Egyrészt nekem is össze kellett a tudást gyűjtenem hozzá néhány év alatt, másrészt meg én azt szoktam javasolni, hogy olyan dologgal érdemes kezdeni, aminek nincs igazán nagy költségigénye, meg nem tart túl sokáig létrehozni.

Mi az, amivel a legkönnyebb elindulni? Hát valamilyen online konzultáció, ahogy ti is, amit ugye akár Skype-on keresztül csinálunk valakivel, rengeteget lehet ezekből tanulni. Nem érdemes több hónapot beletenni egy online kurzus létrehozásába szerintem azelőtt, hogy tudnád, hogy az embereknek hol vannak problémái és hol akadnak meg. Először érdemes szerintem személyes együttdolgozás során egy kicsit jobban megérteni, hogy mire van szükség.

Másrészt a workshopok szerintem nagyon jók. Online meg lehet csinálni, nem kell hozzá alapvetően túl sok előkészítő munka, hanem létrehozol egy tematikát, meghirdeted, ami nagyon jó teszt is, hogy tényleg erre vágynak-e az emberek, mert ha nem veszik meg, akkor nem arra vágynak. Ha meg igen, akkor tudod, hogy ez egy jó vonal, amin elindulhatsz. Sokszor kérdezik tőlem is, hogy elindulnék, de fogalmam nincs, hogy mivel fogok pénzt keresni. Nem is kell az elején, hogy tudjad. Majd szépen kialakul, hogy mire van szükség. Minél többet kérdezel, minél több visszajelzést kérsz, meg elkezded tesztelni, olyan szépen kialakul, hogy mire van szükség, és hol vannak ezek a kis piaci rések.

Losi: Teljesen egyetértek. Megjegyzem egyébként, pont az OtthonFa példájánál van az Antares, az egy online önismereti tréningünk, ami egy hat modulos masszív, nagy cucc, de azt előre létrehozni teljesen fölösleges lett volna.

Elkezdődtek a Skype konzultációk, azokból lettek ilyen nagyobb csomagok, majd lettek kiscsoportos tréningek, és a 13. kiscsoportos ilyen tréning után ültettük át ezt online térbe, egy online csomag formájában. De ehhez ott volt a több száz órányi személyes konzultáció és a kiscsoportos tréningek, mert akkorra körvonalazódott az, hogy hogy lehet úgy,, úgy összeszedni a tudást, hogy nem ül ott a másik fél és lefedjük vele azokat a problémákat, megoldandó feladatokat, kihívásokat, amivel általában találkoznak az emberek, és amivel megkeresnek minket.

Ez nulláról szinte lehetetlen, vagy legalábbis egy olyan termék jött volna létre, ami nem látta volna el a célját, mert nem az emberekre lett volna szabva, nem adott volna megfelelően értéket, hiszen nem volt meg az az információ, ami ehhez kell. Úgyhogy ezzel maximálisan egyetértek.

A rengeteg visszajelzés mind-mind-mind kell ahhoz, hogy ezek a termékek tényleg ki tudjanak alakulni, és valóban olyanok legyenek, amire a piacnak szüksége is van.

Bea: Én egyébként, ha ma indulnék, akkor biztos, hogy közvetlenül dolgoznék egy-egy ügyféllel együtt, mert akkor látom a legpontosabban, hogy hogy halad és hol akad meg és mik azok a kérdések, amit lehet, hogy nem is tesz fel, de látom, hogy ott akadt meg. Én ezt javaslom, hogyha valaki valamilyen témának már egy picit is a szakértője, akkor tényleg dolgozzon közvetlenül együtt emberekkel. Két év után most ősszel csináltam meg, hogy elkezdtem dolgozni emberekkel közvetlenül nem csoportban, hanem egyénileg, és rengeteget tanultam belőle. Olyan sokat, hogy újra fel is vettem a VTM Bootcamp képzésemet, ami eddig is jó volt, viszont tényleg láttam, hogy van egy-két olyan témakör vagy pont, amiről sokkal-sokkal részletesebben kell beszélni. Itt ugye nem kevés felvenni egy ilyen képzést, nekem másfél hónapomba telt, tehát mindenképp érdemes először egy kis személyes tapasztalattal megalapozni, mielőtt egy ilyen nagyobb terméknek a kifejlesztésébe belevágunk.

Ti is többféle módon kerestek a vállalkozásotokban pénzt. Én is, ahogy említettem, nyolcféle forrásból jön már jövedelmem, és tényleg hangsúlyozom, hogy a legegyszerűbb formákkal érdemes kezdeni, viszont a ti termékeiteknek is a nagy része azt gondolom, hogy infótermék jellegű. A tudásotokat csomagoljátok valamilyen formába. Sok hallgatónkat érdekelheti az, hogy a ti tapasztalatotok szerint milyen előnyei vannak ezeknek az infótermékeknek? Ráadásul neked van webáruházas tapasztalatod is, és én nagyon infótermékpárti vagyok, mert rengeteg előnye van szerintem bármilyen más termékhez képest. Beszéljünk egy kicsit erről, hogy mik szerinted ma a legizgalmasabb ilyen hosszú távú jövedelemszerzési formák, és hangsúlyozom, hosszú távú, tehát senkinek nem azt mondom, hogy rögtön ezzel kezdjen, de ugye az jó, ha van egy hosszú távú víziónk.

Losi: Mindenképpen. Hosszú távon abszolút az előfizetés, mint modell, talán mindent visz. Hogyha nyitott szemmel járunk, akkor azt látjuk, hogy mindent törekszenek előfizetéses formátumra forgatni át és olyan helyekre bevinni az előfizetést, hogy nem is biztos, hogy elsőre látjuk, hogy az előfizetés. Hadd hozzak rá egy példát, jó? Azért piszkálom meg ezt egy kicsit, mert érdemes hosszú távon szerintem ebben gondolkodni.

Ott van például a Vodafone. A Vodafone-nál azt gondoljuk, hogy a korábbi gyakorlat az az volt, hogyha a telefon előfizetésen van, az azt jelenti, hogy van egy havidíja, és akkor amellé kedvező percdíjakat, szolgáltatási díjakat kapok, tehát a havi díjakon felül fizetek valamennyit. Ez az egyik verzió, a másik pedig mondjuk a korlátlan csomagok, Vodafone-nál a Red csomagok voltak ilyenek. Beütött mindenhova ez az előfizetési őrület, és a Vodafone is azt csinálta, hogy oké, hogy vannak a hivatalos előfizetései, de ha veszel egy kártyás, nem előfizetéses csomagot náluk, egy SIM-kártyát, amire feltölthetsz pénzeket, akkor is azt mondja, hogy tök jó, látom, hogy te sok netet használsz. Mit szólnál ahhoz, hogyha 2500 forintért minden hónapban öt gigabájt netet rakunk a kártyádra, és azt használhatod.

Te abban a tudatban, hogyha ezt tényleg használod, megveszed, és igazából nem is tudatosul benned, hogy gyakorlatilag úgy vagy kártyás ügyfél a Vodafone-nál, hogy igazából előfizetéses ügyfél vagy.

Bea: Zseniális.

Losi: Igen, zseniális. Ezt azért hoztam föl példának, mert tényleg az előfizetéses modell olyan szinten elterjedt, annyira mindenhova beférkőzött. Ez nem csak azért jó, mert működik financiális oldalról, hanem azért is, mert az emberek szeretik a kényelmet. Szeretik azt, hogyha valahol azt látják, hogy folyamatosan értéket fognak kapni, akkor ne kelljen adminisztratív dolgokkal bíbelődniük, hanem valahogy azt úgy rendezik. Az életükben egy rendezettséget hoz, hogy adott helyen van előfizetésük, és azzal, amit az a szolgáltató lefed megoldásokkal, az a problématerület valahol már félig megoldott náluk. Szerintem ezért szeretik az előfizetéseket. Ez még most szerintem amúgy is aktuális, és valószínűleg egy jó darabig az is lesz, tehát bármikor hallgatja a kedves hallgató, akkor valószínűleg ez még bőven nem lejárt lemez.

Most már elfogadtuk itthon is, hogy nemcsak egy tévé előfizetésért vagy internetért fizetünk, hanem információs termékekért is. Nálad egy Bootcamp, akár nálunk az OtthonFa Klub és a többi és a többi. Elfogadtuk azt, hogy az információnak értéke van, és hogy ezért hajlandóak vagyunk fizetni. Nem volt ez így tíz éve, amikor mondjuk az OtthonFával indultunk, mert akkor rengeteg parázs vitánk volt emberekkel publikusan és nem publikusan, hogy miért kérünk pénzt egy e-bookért.

Ezeket akkoriban még kezelni kellett. Szerintem évek óta nem kaptunk ilyen e-mailt, szóval ez rendeződik, mert ma már ezt elfogadtuk.

Aki most ugrik bele, annak mindenképpen van egy helyzeti előnye, mert ismerik, megvan az a kialakult gyakorlat, hogy pénzt adunk infótermékért, megvan az a gyakorlat, hogy akár ezt előfizetéses formában tesszük, és még egy harmadik nagyon fontos összetevője, ami mára kialakult az, hogy bankkártyával fizetek weboldalakon. Mert azért itthon, Magyarországon bizony ennek is kellett egy kicsit több idő. A nyugati szél az egy kicsit lassabban fúj át itt keletre, és most már ez is adott. Minden adott ahhoz, hogy akár olyan termékekkel álljon elő valaki, amelyekről korábban beszéltünk, minimális költséggel. Ezért az előfizetéses modell, mert ez önmagában csak modell, nagyon járható út.

Itt hadd tegyem hozzá, hogy ez nem csak infótermék lehet ezzel együtt, hanem minden olyan dolog, amit folyamatosan, rendszeresen fogyasztok. Előfizetéssel lehet venni fogkrémet vagy forgalmazni, mert rendszeresen kell. Tisztasági betétet, nem tudom, akármit, zöldségeket, hogyha rendszeresen fogyasztok zabpelyhet, azt is, rengeteg mindenhez használható. És akkor itt ugye ezt azért is mondom így, mert érdemes különválasztani azt, hogy mi a modell, meg mi a termék, mert ugye itt az előfizetés, mint olyan, csak egy modell, és hogyha valaki most hallgatja az adást, akkor szeretném, ha tudná, hogy nem csak egyféle dologra lehet előfizetést húzni, hanem gyakorlatilag bármire. Azt hiszem, hogy most már itthon is van olyan szolgáltatás, ahol a borotvákat lehet előfizetéses rendszerbe venni. Most a hallgatóság nem látja, mekkora szakállam van, de én viszonylag keveset veszem az ilyen szolgáltatásokat.

Bea: Megerősítem, hogy most már nagyon nagy a szakállad.

Losi: Ezzel együtt a piacot figyelni kell, mert ezek mind-mind lehetőségek, és van már ilyen is. Végtelen lehetőséged van, hogyha hosszú távon előfizetéses modellre váltanál.

Aztán ott vannak a mindenféle hibrid modellek, amik szerintem vagy hibrid termékek, amik érdekesek. Mondom is, hogy miért. Ha valaki mondjuk kézműves dolgokkal foglalkozik – ugye nagyon sokan például azért kezdenek el vállalkozást, merthogy nemezelnek vagy bármilyen kétkezi munkával készített dolgokat készítenek, mandalát festenek, nem is tudom, nagyon sok ilyennel találkozni, és ez nagyon jó, imádom, hogy az emberek egyre inkább mernek művészkedni, és ezt megmutatni, és hogy örülök neki, hogyha ezt pénzzé is teszik. Én például kezdő fotóstól vettem meg kettő képet, vagyis az egyiket ajándékba kaptam, a másikat pedig megvettem, a fotós vizsgamunkái közül az egyiket. Mert imádom, és tök jó.

Ilyenekkel is el lehet indulni, és ezeket lehet vegyíteni. Láttam vagy tök sok olyan vélekedéssel találkoztam, hogy hogyha vagy egy adott területen, mondjuk valaki hátizsákokat varr, akkor automatikusan a piachoz elkezdi árazni magát. Valamilyen szinten ennek van alapja nyilván erre való a marketing, hogy váljunk ki ebből a tömegből. De azt senki nem tiltja, hogy mondjuk azért, mert valaki hátizsákokat készít, ő mellé csatoljon egy releváns terméket. Például, ha valaki túraház zsákot készít, akkor valószínűleg, aki megveszi túrázni fog. Készítek neki mondjuk egy egyszerű e-bookot az elején. 10 plusz egy hiba, amit a legtöbb kezdő túrázó elkövet. Tök jó. Aztán készítek neki egy olyan belépő videótréninget, ahol ezeket a hibákat kifejtem és, hogy hogyan lehet ezt jól csinálni, hogyan előzzem meg? Mi a legnagyobb veszély a kezdő túrázók esetén. Máris ott tartok, hogy oké, hogy van valamekkora profitom a hátizsák eladásából, de igazából a legnagyobb profitom ott fog keletkezni, hogy szinte nulla bekerülési költségű digitális termékkel fogom kiegészíteni ezt az egészet, és ez senkinek nem tiltott, ez mindenki előtt ott áll, és akkor máris nem azon kell rafkózni, hogy két forinttal emeljek árat, hanem ki kell találni ezt a dolgot, és máris ott van a profit és a végtelenségig lehet ezt cifrázni. Látom, hogy ez egy kicsit neked is felcsillant rá a szemed.

Bea: Izgalmas, abszolút, abszolút.

Losi: Úgyhogy a lehetőségek adottak. Nem tudom, menjünk-e még tovább, mert nagyjából szerintem, amíg a laptop le nem merül, addig én tudok beszélni.

Bea: Azt gondolom, hogy nagyon egyetértünk. Egyrészt én azt mondom, hogy egy fizikai termékkel is nagyon jó vállalkozást lehet építeni. Én abban hiszek, hogy akár ha ma nem vagy szakértő semmiben, akkor is találj egy olyan témát, amiben szívesen válnál legalább egy kicsit szakértővé, és a tudásodat, a tapasztalatodat csomagold infotermékekké. Nekem is volt webáruházam, a logisztika mindig a szabadság ellen szól egy kicsit. Azt gondolom, hogy amikor az információkkal, egy tudásanyaggal készítesz termékeket, az mindig nagyobb szabadságot ad. Én ezért mentem ebbe az irányba, és abszolút egyetértek. Kipróbáltam én is, hogy milyen egy online kurzus, és hogy milyen egy előfizetéses rendszer, és hát csak az előnyeiről tudok beszélni egy előfizetéses rendszernek, azzal együtt, hogy itt sincs gyors meggazdagodás. Rengeteg munka van vele, de nagyon megéri, azt gondolom.

Losi: Igen, ezt azért jó, hogyha leszögezzük, hogy amellett, hogy mondjuk az OtthonFa közel tíz éves. Valamikor a főiskola alatt kezdtem el az első vállalkozást, amit már akkor is egy minimál árukészlettel megvettem, és akkor kezdtem el foglalkozni marketinggel. Tehát már nem csak ez a tíz év marketing tudás, vállalkozói, üzleti tapasztalat van benne, hanem előtte is ott volt megint egy fél évtizednyi. Vagyis én nem hiszek abban, hogy pikk-pakk ez tud működni. Teszem hozzá, hogy ez jó, mert hozzá kell fejlődnie az embernek ahhoz, hogy akár a nyomást, akár a siker részét jól tudja kezelni. Számtalanszor bebizonyította már az élet, hogyha valaki egy csapásra meggazdagodik, vagy akár rászakad egy ilyen vállalkozás jellegű dolog felelőssége, akkor azt nem biztos, hogy le tudja kezelni. Ellenben mondjuk, hogyha tényleg szépen elindul, blogol, elkészíti az első kisebb termékeit, tapasztal, megtanulja kezelni a helyén kezelni a kritikát, megtanulja kezelni az elismerést, megtanulja, hogy kell elkérni az árát a tudásának, akkor szépen folyamatosan tud ebbe beletanulni, és akkor ezt tudja is élvezni sokkal jobban a folyamatot, és mindig fel tud készülni a következő szintjére ennek az egésznek, nem hal bele az elején az egészbe, mert rászakad minden. Tényleg el lehet ezt kezdeni szépen, piciben. Arról nem is beszélve, hogy tényleg az infótermékekkel annyival egyszerűbb ez az egész történet. Ha bárki olyan hallgatja, akinek most még nincs terméke, hidd el, hogy lesz, indulj el akár egy bloggal, mert lesz. Akinek meg vannak kézműves, vagy akármilyen pici termék dolgai, akkor ott azonnal azt nézném meg, hogy hogy tudok mellé infóterméket tenni, mert sokkal-sokkal nagyobb szabadságot ad.

Bea: Van egy érdekes kérdés, ami mostanában így felmerül az olvasóim, hallgatóim körében, ez pedig az, hogy amikor megkérdeznek ismerősöket, hogy blogot szeretnének indítani, és ha tanácsot kérnek, akkor az ismerős azt mondja, hogy Magyarországon nem lehet egy blogból megélni. Egyrészről azt szoktam mondani, hogy ne a barátodat kérdezd meg, aki életében nem írt blogot, és nem keresett nyilván egy fillért se, hanem olyanokat, akik tényleg látják ezt az életet élik. Azt gondolom, hogy nem véletlen, hogy téged hívtalak ma a vendégnek, és kicsit költői a kérdés, hogy meg lehet-e ma élni Magyarországon egy blogból, egy bloggal elindulva.

Mesélj egy kicsit erről, hogy hogy látod ezt tíz év tapasztalattal a hátatok mögött? Érdemes-e elindulni ma egy bloggal?

Losi: Nyilván most nagyon furán hangzana, ha azt mondom, hogy nem, és nem is mondok ilyet, mert teljes meggyőződésből állítom, hogy igen, megéri, nagyon megéri. Kezdjük akkor az elejéről. Ismerősöket megkérdezni járható út akkor, hogyha neki azon a területen már van tapasztalata, nem adta fel az első kudarcnál, tehát több tapasztalata van, és akkor sem azt kérdezném meg, hogy megéri-e, hanem inkább azt, hogy ő hogyan csinálta és mi lett az eredménye. Ez akár siker, akár bukás, akkor is tudok belőle tanulni. De soha nem az dönti el, hogy más egy adott területen milyen eredményeket ért el. Ha nincs tapasztalat, akkor nyilván teljesen irreleváns az ő véleménye. De hogyha van is tapasztalata, azt azért tegyük helyre, hogy az nem azt jelenti, hogy az a valami nem működik. Rengeteg ember van, aki ott van a Facebookon és azt mondja, a hirdetés nem működik, másoknál meg igen. A Facebook mindenkinek, na jó, majdnem mindenkinek ugyanaz. Most az ilyen hatalmas celebeket hagyjuk ki ebből a körből, de alapvetően nekünk ugyanaz a Facebook. Az egyik ember sikeres, a Facebook hirdetésével a másik nem.

Ugyanez igaz a blogolással, a tartalommarketinges hozzáállással, és egyáltalán ezzel a fajta internetes online vállalkozósdival. Ne vonjunk le abból következtetéseket, hogy kinek ez hogy megy. Én azt gondolom, hogy inkább úgy érdemes hozzáállni, mint bármi máshoz. Nagyon-nagyon elenyésző százalék kivételtől eltekintve mindenből meg lehet élni. Ezt itt most szögezzük le. Nem ezen fog múlni. Azon fog múlni leginkább, hogy tudok-e annyira nyitottan hozzáállni, és tényleg nem tudom kihagyni az önismeretet ebből, meg a személyiségfejlődést, mert ezen fog múlni az összes többi. Kell az a fajta személyiségbeli nyitottság és önmagammal való őszinteség, hogy ezeket észrevegyem, hogy a kritikákat jól kezeljem, jó helyre tegyem, tudjak belőle tanulni és fejlődni általa, ne pedig összetörjenek. Csak hogy egy példát hozzak. És hogy megmutassam, tényleg attól fog függni az egész, hogy én oda tudok-e mögé állni, hogy föl tudok-e odáig fejlődni, hogy igenis, amit én csinálok, az értékes és hasznos, ezért elkérem a megfelelő árát, és oda merem tenni magam, ki merek állni a világ elé, merek növekedni, nem összenyom az, hogy 150 ezren olvasták ezt a blogbejegyzést, hanem emel, tovább erőt tudok belőle meríteni. Tehát, hogy tényleg ez lesz az alapja, ezért mindenből meg lehet élni.

Nyilván sokkal-sokkal egyszerűbb egy olyan, szinte nulla bekerülési költséggel elindítható dologból ezt felépíteni, mint például egy internetes vállalkozás. Tehát tényleg, és ez most annyira megint elcsépelt, meg közhely, de szoktam mondani, hogy a közhely az, amit mindenki tud, csak kevesen csinálnak. Annyira közhely az, hogy ha én, vagy mi meg tudjuk csinálni, akkor te is, de ha a munkásszállóról elindulva össze tudtunk rakni egy OtthonFát, akkor te is össze tudod rakni a saját magad OtthonFáját, vagy a saját magad Viszlát Taposómalmát, mert mindenből lehetséges megélni. Ami szerintem nagyon fontos, az tényleg az, hogy az elindulásnál tisztában legyek azzal, hogy miben mérem az értékem, és hogyan.

Ha egy hónapja blogolok, akkor még azért ne azt nézd, hogy mennyivel gyarapodott a bankszámlád. Ez apró lépések és idő, ez nem egy ilyen gazdagodjon meg egy éjszaka alatt történet.

Aztán következik az, hogy tisztában vagyok azzal, hogy ebben a hónapban, vagy a harmadikban mennyi pénz jött be a számlámra, az nem azt jelenti, hogy az én tudásom mennyire értékes, hanem azt jelenti, hogy mennyire tudtam jól értékké váltani, vagy pénzre váltani. Itt most bekerülünk megint az önbecsülés, önértékelés témakörbe, elkerülhetetlenül. Ezt azért mondom el ennél a kérdésnél, hogy megéri-e online vállalkozás, internetes vállalkozás, blog vállalkozást indítani, mert az fix, hogy meg. Hatalmasabb igennel ezt nem tudnám mondani.

Ezzel együtt tudnod kell, hogy fejlődnöd kell hozzá, és nem megy egy éjszaka alatt. Ez a kettő, ez biztos és fix. És onnantól kezdve el lehet jutni a munkásszállótól odáig, hogy én már két és fél éve nem ültem irodába, mert éppen amerre kedvünk van, arra utazunk és így élünk. És hogy ezt is meg lehetett oldani. Tehát minden-minden megoldható, és hogy erre például ezt az életvitelt online vállalkozás nélkül esélytelen élni. Erre tényleg nem láttam megoldást.

Nem véletlenül működnek annyira jól a szabadúszók például. Ott is ugyanez az alap, hogy úgy van, úgy vállalkozik, úgy szabadúszik, hogy bármerre mehet, nincs kötöttség. Ez az embernek ad egy olyan folyamatos megújulási potenciált, hogy nem fásul bele, hiszen még lehet, hogy a munka sokszor adott ideig ugyanaz, vagy nagyon hasonló, de ha már a környezet változik, ha már más ingereket kap, akkor ez jól működik. Egy online vállalkozással abszolút meg lehet ezt is alapozni, és meg lehet ezt valósítani. Nem nagyon tudnék én sem mást mondani, amikor valaki el akar indulni, hogy tényleg szeretne saját lábra állni és nem munkavállalói viszonyban, hanem vállalkozóként, online vállalkozással. Akár eleinte csak egy részben, akár munkahely mellett is elkezdeni legalább kezdje az online világban.

Igen, nagyon sokan vannak emberek, de belőled, abból, amit te tudsz, ahogy te tudod, csak egy van. Itt visszautalnék egy korábbi félelemre, amit mi is sokan tapasztaltunk meg, ahogy említetted te is, hogy tudok-e annyit, hogy hozzáfogjak. Amit te adott területen tudsz, az pontosan elég, ha egy lépéssel van előrébb, mint akikhez kommunikálsz. Mert onnantól te már tudsz segíteni azoknak az embereknek, akiknek egy fél évvel vagy egy évvel kevesebb tapasztalatuk van azon a téren. Aztán nyilván te is fejlődsz, ezáltal más emberekhez is el tudsz jutni, de ezt így lehet csinálni. Tehát nem kell valamilyen piedesztálra emelt szakértőnek lenni, sőt az emberek nem azt akarják, hogy szakértőkkel beszélgessenek, hanem azt szeretnék, hogy olyan emberrel beszélgessenek, aki hasonló utat járt be, vagy tényleg még emlékszik rá, hogy milyen volt végigmenni azokon a dolgokon, és sokkal-sokkal hitelesebbnek tartják, sokkal inkább befogadhatónak érzik azt a segítséget. Tehát el lehet indulni már anélkül is, hogy évtizedes rutinod lenne azon a területen.

Bea: Maximálisan egyetértek. Egyetlen blogbejegyzéssel indul mindenkinek az útja, aki ezt választja. Én szoktam mondani, hogy 20 ezer forintból indítottam ezt a vállalkozást, és csak visszaforgattam mindig, ahogy így fejlesztettem, tehát tényleg azt gondolom, hogy az egyik legkönnyebben elindítható stratégia, amit érdemes megfontolni.

Jó volt veled beszélgetni, azt gondolom, hogy elképesztő izgalmas volt újra meghallgatni a történeteteket, illetve ezt a sok hasznos dolgot, amit megosztottál velünk. Azt gondolom, hogy az előfizetéses rendszerben, illetve az információk megosztásában rengeteg lehetőséget látok, és én nem azt látom, hogy egyre nehezebb lenne blogot indítani és abból megélni, hanem pont, amit mondtál, hogy ma már sokkal jobban elfogadott az, hogy valaki egy előfizetéses rendszernek a felhasználója, és bankkártyával fizetnek az emberek. Azt gondolom, hogy sok szempontból egyre könnyebb lesz, és egyre több lehetőség is lesz rá, hogy ebből teremtsünk megélhetést.

Losi: Egyetértek.

Bea: Nagyon szépen köszönöm, hogy itt voltál ma és nagyon sok sikert kívánok nektek is a továbbiakban!

Losi: Nagyon szépen köszönöm az ismételt meghívást, és nagyon szépen köszönöm a hallgatóknak is, hogy velünk tartottak, és hogy megint elmondhattam a gondolataimat, bízom benne, hogy sikerrel fogjátok kamatoztatni.

Bea: Köszi, hogy itt voltál! Szia, szép napot neked!

Losi: Én is köszönöm, szia!