Paulányi Bea: Művészet, üzlet, humor, egészség, szabadidő, vallás. Talán nincs ma már olyan téma, amiben nem indult volna el magyar nyelven is Podcast-csatorna. A mai vendégem Mikos Ákos lesz a Showcast Podcast Ügynökség alapítója, akivel a magyar nyelvű podcastekről fogunk beszélgetni, illetve arról, hogy milyen témában érdemes podcastet indítani magyar nyelven.

Szia Ákos, nagy szeretettel köszöntelek a csatornámon!

Mikos Ákos: Adj Isten, ölellek, meg üdvözlök mindenkit, aki ezt hallja, például téged is.

Bea: Na, hát két éve indítottátok el a Showcast Podcast Ügynökséget, és azóta volt pont két pandémiás évünk, ami sokat változtatott a
tartalomfogyasztási szokásainkon. Azt gondolom, hogy ez jót tett a podcastnek, de téged kérdeznélek tőle, hogy te hogy látod, hogy hogyan alakul a podcast, mint műfaj helyzete a magyar piacon?

Ákos: Hát mindenféleképpen ismertebb lett. Ugyan néhány évvel ezelőtt, főleg akkor, amikor mondjuk én is hallgatok, vagy most talán
ennyit itt spoilerezve hallgathatok jó néhány alkotót, merthogy van egy beszélgetéssorozat, ami készül podcasterekkel, és ahogy ők is visszaemlékeznek arra, hogy jó néhány évvel ezelőtt, amikor mondjuk megemlítették, hogy podcast-el foglalkoznak, ez legyen akár még csak három vagy négy év, akkor azért jócskán meg kellett magyarázni. Tízből legalább egy-két ember tudta. Most már azért egy olyan 5-6-ra simán be tudjuk lőni, ez tízből öt-hat ember kanyar nélkül, magyarázat nélkül tudja, mi az, hogy podcast. Kicsivel többet kell magyarázni mondjuk még plusz kettőnek, mondjuk annyit, hogy hát olyan, mint a rádió – ez persze nem igaz, mint definíció, de nagyjából egyébként igaz lehet. 

Aztán onnantól még azért egy-két ember van, mint a nagyik, akiknek még nehezebb átadni ezt, de egész jól lehet már ezzel is karistolni, főleg mióta olyan szereplők is piacra léptek, mint Friderikusz Sándor, aki szemmel láthatóan sokat tett azért, hogy ötven felett is hallgassanak vagy gondoljanak az emberek podcastre. A fogyasztás, mármint amire te is rákérdeztél, az érdekes egyébként. Maga az egyben történő fogyasztásban egy ilyen érdekes trend figyelhető meg nem reprezentatív adatok alapján, de azért látható, hogy minthogyha csökkennének a mennyiségei percekben mérve, merthogy amikor még beköszöntött a pandémia, akkor még jócskán lehetett találkozni egy-másfél órás epizódokkal.  

Ezek igazán nagy lélegzetvételű epizódnak számítanak most már, az általános tendencia az, hogy 30-40 perces részek készülnek. Szóval egy kicsit csökkent, merthogy akkoriban azt gondoltuk ugyan, hogy de jó lesz, milyen sokan fognak hallgatni podcastet, mert hát bőven van idő mindenre, de valójában az élethelyzet ezt nem adta meg, vagy nem mutatott rá, hogy egyébként könnyen lehetne, mert hát mi történt otthon ülvén? 

Nem nagyon volt az a safe space vagy safe idő, vagy saját idő, ami mondjuk futással, munkába menetellel, bármivel történhetne, és ott hallgathatnánk podcastet, hanem mondjuk jórészt abban maradt, hogy elalvás előtt, esetleg a mellékhelyiségen ülve, tehát hogy egy kicsit ide szorítkozott az, hogy mondjuk mikor hallgathat az ember podcastet. Ennyiben azért van egy kis difi, de egyébként igaz, egyre többen ismerik, meg fogyasztják.

Bea: Igen, csak saját magamat nézem, ha négy éve valaki azt mondja nekem, hogy podcast, azt se tudtam volna, hogy mi az. Ma már tudom, sőt, van egy saját podcast csatornám, és egyre többen kérdezik tőlem, hogy hogyan indíthatnának ők is ugye egy csatornát. Milyen témában vannak már podcastek?

Ákos: Ez az egyébként számomra az egyik legizgalmasabb nézni, hogy mi alakul. Nyilvánvalóan van egy ilyen felfutása. Egyre többen
ismerik, és ezt nem tudni, hogy a tyúk vagy a tojás, de egyre többen ismerik a podcast fogalmát vagy hogy léteznek podcastek. Azt nem tudni, hogy ez annak köszönhető, hogy egyre több műsor indul, vagy azért indul egyre több műsor, merthogy egyre többen ismerik. Valószínűleg ez a kettőt egymást gerjesztő folyamat, de egyébként ennek köszönhető az, hogy ami még az elején jellemző
volt, hiszen mondjuk úgy, hogy egy kék óceán volt – amit egész sokan ismerünk, mint stratégiát – több témának is maga a podcast, lásd például egy általános témát, a könyveket. 

Filmes podcast egyébként már nagyon régóta létezett több is, tehát abból természetesen könnyen kialakul, mint ahogy blogoknál is a
filmes blogok világa, tehát abból volt bőven több, de mondjuk a könyvek szép példát mutatnak. Nagyon kevés könyves podcast volt az elején, most már azt is mondom, hogy Dunát is lehet vele rekeszteni. De beköszönt egy másik tendencia, az az, hogy egyre több podcast, mondjuk úgy, hogy hal el vagy maradozik el, merthogy nincs meg hozzá ugyanúgy, mint ahogy egy bloghoz, amit te is tanítasz és mutatsz, vagy akár egy hírlevélhez, hogy kitartás kell itt is, vagy akár még lehet, hogy azt is fogalmazhatnám, hogy másfajta kitartás kell hozzá, mert nyilvánvalóan tartalomgyártás, viszont úgy, ahogy most például beszél az ember, visszahallgatja a hangját, megvágja, kirakja, összeszerkeszti, szóval ez több és más műveletet kíván. Szépen elkevertem magam ilyen szempontból ebben a
gondolatban, hogy milyen tematikával vannak. 

Azt kell, hogy mondjam, hogy most talán az látszik, hogy egyre inkább szűkebb, réstémákban is megjelennek podcastek olyan ötletekkel megáldva, amelyekre elsőre azt mondanám, hogy nehéz lehet jól átvinni vagy feldolgozni.  Most mondok valamit, akár egyfajta példaként is. Van egy Bovarynéhez kötődő podcast, amit az egyik női magazin készít. Ez azért érdekes, merthogy maga a podcast az egy hangjáték tulajdonképpen. Nagyon-nagyon ritka ma Magyarországon az úgynevezett scriptelt podcast. Ez azt jelenti, hogy előre megírt és hát egy kvázi hangjátékot kell elképzelni. Nem interjú, nem egy baráti társaság beszélget, hanem több szereplős, előre megírt, hangjátékszerű valami. Na, ilyenből szerintem az egy kezemen meg tudnám számolni, hogy hány létezik ma Magyarországon, és érdekes módon egy női magazin egyfajta ilyen retrospektív, visszaemlékezős, majdnem azt is mondhatnám, kosztümös jellegű, Budapest régi koraiba visszanyúló és ezt megidéző podcastet indított, ami őrületesen jó ötlet.  

Tehát aki szeret ilyen korban elidőzni, és mondjuk, szerette a sorozatból például a Downton Abbey-t, akkor mondjuk ez egy neki való podcast, vagy akárcsak a Bridgerton tudja emlegetni, mint egy ilyen nagyon fontos sarokkő volt szintén a pandémia alatt, csak sorozatban. Na, ez ezt idézi és lovagolja meg. Elkalandoztam, de talán érthető, hogy most már ilyen kis rés és ötlet témákban is nyomulnak podcastek.

Bea: Hát specializálódnak.

Ákos: Abszolút, abszolút, és ez igaz egyébként business témára is, tehát, hogy most már ugye sokan, például akár ismerhetjük, mondjuk, a CV Shark nevezetű figurát, aki önéletrajzokra szakosodott, és erre húzta fel a vállalkozását. Például ő is indított már podcastet, ami kábé erről szól. Vagy itt van a tiéd is, ami online vállalkozásról és történetek bemutatásáról szól. Ez is szerintem egy specializált téma, tehát hogy ez bőven.

Bea: Igen, azt gondolom, hogy így könnyebb elindulni, hogyha leszűkítjük a témát, és később bővíthetünk, de egy nagy témát egyben
megcélozni, azt gondolom, hogy sokkal nehezebb.

Ákos: Sőt, hogyha itt kapcsolódhatok, egyébként a podcasteknek megvan az az esélye és lehetősége, ami a szezonalitásában
található. Az az, hogyha egy podcastet hallgatunk, akkor ugye a podcast attól podcast – ezt sűrűn szeretem emlegetni, és már talán az előző beszélgetésünkben is szóba került – hogy az szezonokból áll. 

Jórészt egyébként így közelíthető  meg, mondjuk, tíz rész, egy szezon, tételezzük fel, és az első szezonom, mondjuk teszem azt, hogy én a táncról készítek podcastet, ami önmagában nagyon nehéz, de mondjuk az első évadomat arra szánom. hogy a szalontáncokról szól.
Körbeveszem a történetét, megkérdezem a hazai legjobb táncosokat, esetleg oktatókat, és akkor így részenként sorban ezeket így be tudom mutatni. Vége van a tíz részemnek, nem tudom, hogy van-e egyáltalán tíz szalontánc, de biztos, hogy van, és akkor amint ennek vége van, akkor elmegyek, pihenek egyet, felkészülök a következő évadomra, ami mondjuk lehet, hogy még mindig táncról szól, de teszem azt a tíz Magyarországon legnépszerűbb néptáncot, vagy éppen tájegységet, ahonnan néptánc származik, fogom elővenni. 

Szinte teljesen más téma, van egyfajta közös kalap, de ez a szezonalitás megengedi nekünk azt, hogy ez így változzon. Sőt mondok valamit, a harmadik évadban lehet, hogy akár csinálhatom azt, hogy a táncos aerobik fajtákat nézem meg. Már nem sok köze van a tánchoz, de mindig mondjuk akár egy újabb közönséget is behúzhatok ezzel.

Bea: Ez jó ötlet, ez a táncos dolog, meg ez a szezonalitás is, azt gondolom. Én így indultam, nekem ez egy ilyen kiegészítő próbálkozás
volt a podcast, de bele lehet szeretni. Én alapvetően bloggal indultam, de ez a műfaj teljesen elcsábított.

Ákos: Meg van egy ilyen, magánál a készítésnél is, hallgatásnál is egy olyan személyes varázsa, hogyha még az ember egyedül
szólóban is csinálja, akkor is olyan, minthogyha beszélgetnénk. Nyilván most mi beszélgetünk, de hogyha még szólóban is csinálom vagy baráti társaságban, és ebben nemcsak azt értem, hogy akik részt vesznek a műsorban, azaz most éppen aktuálisan beszélgetnek, hanem például én is úgy képzelem el minden egyes műsort, amit alkotunk, hogy amik közben beszélgetek valakivel, odaképzelem a
hallgatót is, ott ül velünk, és miért ne kérdezhetne, miért ne akarna? Természetesen nem tud ott azonnal, de ez egy tényleg egy ilyen személyes varázs és a blognál is természetesen megteremthető, csak máshogy. Itt viszont abszolút a hang adja magát.

Bea: Más, tényleg más, és intimebb az egész szerintem, hogy így átbeszélünk témákat, és én is ilyen szezonokkal indultam, és volt most egy nagyon hosszú kihagyásom, föl kellett készülnöm. Viszont most értem el oda, hogy folyamatosan szeretnék majd. Tehát tényleg ezek a szezonok elindulásra is jók, azt gondolom, hogy az ember kipróbálja magát, adjon magának egy kis szünetet, és hogyha úgy érzi, hogy szeretne folyamatosan, akkor mondjuk egy második lépésben meg tényleg lehet folyamatosan és gyártani.

Ákos: Nem feltétlenül ez a téma, de nagyon fontosnak tartom kiemelni, hogy azért alkotói oldalról, főleg ugye itt vagy például, ha lehet,
akkor így emlegetni példaként te is, hogy azért nagyon sok oldalról kell tartalmat gyártanod. A kellt természetesen úgy húznám alá, hogy van lehetőséged tartalmat gyártani, legyen az akár egy hírlevél, a blogod, a tananyagod, ezeket mind-mind el kell készíteni, és ezek mind egyfajta – hogy is mondjam, nyomásként is jelentkezhetnek. Hiszen ezeket megtervezed év elején, és ezeknek úgymond kell jönnie ahhoz, hogy tényleg kapcsolatot tudj tartani azzal, aki figyelne rád, de a podcast ilyen szempontból tényleg tud kellként is jelentkezni, de a szezonalitás megadja annak a lehetőségét, hogy nem folyamatosan. 

Míg mondjuk egy Facebook-oldalt, ha elindít az ember vagy egy blogot elindít az ember, ott azért vagy egy hírlevelet, ott azért tényleg az van, hogy kéthetente havonta megígértem, hogy jövök, akkor nem tudom, bármilyen időközönként ott, akkor tényleg kell. Itt, hogyha öt hónapra küldöm el a podcastet, az addig
ugyanúgy, mondjuk úgy, hogy termeli, vagy ott van, jelen van, és tud például jó néhány olyan részt, ami valóban hasznossággal bír, márpedig miért ne bírna, azt újra is hallgatják az emberek, tehát hogyha tényleg tanulok belőle, akkor azt újra hallgatják. Úgyhogy fontos ez a fenntarthatóság.

Bea: Én most tanulom azokat a módszereket, amivel hatékonyan lehet folyamatosan tartalmat gyártani, és például az egyik nem teljesen a témához kapcsolódik, de én most kötegelve gyártok mindent. Egyszerre veszek fel több adást, és egyszerre történik utána a vágás, és szépen majd a megadott gyakoriság szerint közzéteszem az adásaim.

Ákos: Szuper, nagyon ügyes!

Bea: Jó, térjünk vissza akkor ahhoz, hogy milyen témában érdemes szerinted elindulni? Azt gondolom, hogy bármilyen témában, de talán segíts egy kicsit, hogy aki azt mondja, tetszik ez a műfaj, szívesen kipróbálnám magam benne, de nem merek elindulni, mégis mit csináljon, mivel induljon, hogyan induljon?

Ákos: Lesz erre egy kitérő válaszom is, meg egy abszolút “válaszolni is akarok” válaszom is. Mondjuk kezdjük az utóbbival. Nyilvánvalóan
látszik az, hogy vannak olyan trendek, amelyek termelik bőven a különböző podcasteket, ilyen egyébként például a business oldal is, tehát business podcastből is van bőven, viszont azért ezt egyfajta megnyugtatásként is mondanám. Két nagyjábóli adat, hogy aki egy műsort, mondjuk tegyük fel, a te műsorod kapcsán lépek be először a podcastek világába, mert nagyon szeretem, amit csinálsz, és most hallgatok életemben először podcasted, a tiédet, akkor átlagosan még két-három másik műsort követek be egyből, mert nyilvánvalóan mondjuk megtetszik az, hogy végig tudtam hallgatni egy futás alatt, vagy nem tudom, egy mosogatás alatt a te tartalmadat, de hát holnap is mosogatok, és neked még holnap nincs podcasted, vagy nem biztos, hogy van minden nap új podcasted, akkor lehet, hogy keresek magamnak közel hasonlót, vagy ami tetszik. 

Nyilvánvalóan nem egyszerű szerintem sem, hogy mondjuk, 44 podcastet kövessünk. Én követek ugyan sokat, de hát ez kicsit feladatom is, hogy nagyjából figyeljem, hogy mi történik Magyarországon ma podcastek vonatkozásában, és azt akarom ebből kihozni, hogy egyébként ilyen szempontból bőven elférnek és elférünk ezen a piacon, mert miért ne lehetne. Természetesen, ha három órás epizódjaink vannak, akkor nincs realitása, hogy ezt valóban tényleg foganatosítani tudjuk, hogy minden három órás epizódot mindenki végig fog hallgatni, hogyha mindegyik műsor ilyen hosszú. Úgyhogy azt tudom mondani, hogy bármilyen is a téma, akkor azt érdemes megnézni először, hogy akkor egyébként hasonló témában kik és miként léteznek. 

Azt hiszem, blognál is fontos szabály lehet. És akkor talál egy olyan csavart, ami mondjuk akár különböző is lehet, de a különbözőséget azt a saját, mondjuk úgy, követő táborunk vonatkozásában. Ugyanis podcastnél kevésbé bíztatnék mindenkit arra, hogy arra számítson, hogy akkor én most elmegyek, mint egy Youtube esetében. Hogy akkor én nem találok, kezdek tartalmat gyártani a Youtube-ra, és akkor ott van 174 millió ember, nem tudom, de legalább akkor nyolcmillió magyar vagy magyarul beszélő, akik rátalálhatnak könnyen a tartalmukra. Vannak természetesen, de léptékeiben nem ugyanaz, mint egy Youtube. Azt is tudom mondani, hogy hál' Istennek nem ugyanaz, mint egy Youtube-on, mert ott pont a nyolcmillióság miatt nagyon széles körben vannak emberek, nagyon széles körű társadalmi, kori és egyéb más behatároltsággal is. 

A podcast nagyjából jól behatárolható, hogy kik hallgatják általában, korban talán ott a 30 és a 40 környékén vannak, a 20-as éveikben is, mondjuk, egész jól szeretik hallgatni, és hát főleg azok, akik inkább vezetőbb vagy afelé törekvő, esetleg business orientált emberek, ezért is például a business tematikájú podcastek bőven működhetnek. De hogy miben érdemes, mondjuk még abban érdemes elindulni, ami még nincs. Mármint úgy értem, hogy például láttam a legutóbbi podcast epizódodat, mármint úgy értem, hogy láttam, hogy van, de még nem hallgattam meg, amiben ugye macskákról is szó volt a zárt csoportműködés kapcsán, és hát hogy miért ne? Én macskás podcastet még nem hallgattam Magyarországon, pedig hát szerintem nem kevés macskás lehet.

Bea: Hamarosan fogsz, mert Briginek pont ez a terve.

Ákos: Na, hát akkor tessék megnézni.

Bea: Azt mondta, hogy hallotta podcastemet, és rájött, hogy ő is ezt szeretné csinálni. Az előbb beszéltünk róla, hogy ahogy egyre több
podcast lesz, egyre több ember kap szerintem kedvet, nemcsak a hallgatáshoz, hanem a podcast indításhoz is.

Ákos: Abszolút. És hát egyébként ezeknél azért azt is el kell mondani, hogy van most egyfajta, mondjuk úgy disputa ezzel kapcsolatosan, hogy nyilvánvalóan egy nagy hullám van ezzel, és hogy sok műsor indul. Szerintem ezzel nincs is baj. Úgy értem, hogy induljon nagyon sok műsor, legyen nagyon sok jó minőségű. A jó minőség alatt azt értem, hogy egyébként tegye bele azt az energiát, ne csak az legyen, hogy akkor felvettem a mutatóujjammal és vágás nélkül kiraktam, mert az nem szolgálja a többi, mint ahogy mondtam, a két-három másik műsort, bekövetek verziót, mert hogyha egy rossz élményem volt, mondjuk teszem azt a mutatóujjamban felmondott műsorral, akkor a többiek ebből nem részesülhetnek, vagy akkor úgy részesülnek a többiek, hogy hozzám vissza nem térnek a mutatóujjamba felmondott műsor miatt, mert rossz a minősége. 

Ezzel kihangsúlyozom, nem arra bíztatok mindenkit, hogy több százezer forintot öljön a technikában, mert nem szükséges, viszont az energiát vagy az odafigyelést, a minőséget, azt talán érdemes belerakni, és ilyen szempontból ez mindannyiunk javára válhat. Valóban lesznek olyan műsorok, mint ahogy a pandémia is megmutatta, egy kicsit visszautalva az elejére, hogy ott nagyon sok műsor indult, még több műsor, mint amennyi talán mostanában indul, viszont nagyon sok kettő-három adás után hamvában volt, mert elfogyott a lendület. Azt hitték, hogy ez könnyű. Nem biztos, hogy olyan könnyű, mint amit elsőre gondolnánk, de nem is nehéz.

Bea: De nem is nehéz. Hogyan induljunk? Te mit néznél meg, hogyha most állnál mondjuk egy podcast indítás előtt? Segíts nekünk egy kicsit, hogy minek és hol nézzünk utána!

Ákos: Annyiból a kérdés nagyon is jogos és időszerű, hogy nyilvánvalóan a Showcaster előtt is folyamatosan van kihívás, hogy induljunk új parketten, és akkor ezeket meg lehet nézni, hogy akkor egyébként melyik témában hogyan és miként találunk már hasonlót. Azért engem is foglalkoztat, hogy saját podcast és annak indítása, vagy hogy azt hogyan érdemes, mert nyilvánvalóan, amikor az ember mondjuk tartalommal foglalkozik, akkor kismillió egy ötlet előjön neki, és van, amit mondjuk meg tud valósítani egy együttműködő
partnerrel, van, amire mondjuk azt mondod, hogy hát ezt szerelemgyerekként megtartom magamnak és nagyon szívesen csinálnám. Én úgy szoktam, hogyha van egy ötletem, akkor majd csak második és harmadik lépésként nézem meg, hogy van-e – most így mondom – konkurencia. 

Nagyon nem szeretném, hogy így gondoljunk egymásra, mert miért ne segíthetné egymást két műsor? Biztos vannak olyan élethelyzetek, amikor egyfajta konkurálás van és egy ilyen kellemes, egészséges versenyhelyzet miért nem bontakozhatna ki? De érdekes módon, és én ezt nagyon örömmel élem meg, hogy van a Magyar Podcasterek csoport, amit semmiféleképpen nem neveznék közösségnek, de egy ilyen laza információáramlás van közöttünk, és sokszor inkább kollegalitás jellemző, mint az, hogy egyfajta raklisság és könyöklés. Úgyhogy második, harmadik lépéssel kezdeném, amikor majd megnézem ezt. 

Eggyel visszább pedig azt nézném meg, hogy van-e elég muníció abban a témában. Maradjunk akkor esetleg ennél, hogy akkor macskák, de mi lenne, hogyha én Magyarország első dinoszaurusz orientált podcastjét elindítanám, és akkor ezt gyorsan megnézném, hogy egyrészt van-e aktualitása. Úgy értem, hogy persze, ez egy fontos dolog, hogy van-e aktualitás nekem, hogy nemcsak azért indítom el, mert most éppen menőnek tűnik, vagy nem is tudom, hallottam a szomszédtól róla, hogy ebben kellene podcastet indítani, hanem nekem valóban van-e aktualitása. Van-e egy belső drive-om, hogy erről én szívesen beszélnék? 

Ugyanaz, amit mondjuk te is tanítasz blogoknál, hogy tudok-e erről írni, akarok-e erről írni? Szívesen írok-e erről? Az is egy fontos dolog, de hogyha, és ez abszolút nem a blogok ellen szól. Blognál azért vagy írott formátumnál, akkor így mondom, könnyű előcsalogatni magamból a lelkesedést írásnál, és nem tűnik fel. Viszont a hangomnál meghallatszik, hogyha magamra erőltetem. Hogyha én fél unottan beszélek a dinoszauruszokról, akkor az a nulladik ponttól hallatszik majd, mert ilyen az emberi hang.

Bea: De elalvás előtt nagyon jó egy ilyen csatorna.

Ákos: Ha már témákról beszélünk, például Magyarországon kevesebb az ASMR jellegű tartalom. Ugye ezek az autószenzoros tartalmak, amik ilyen kis kaparászások, suttogások, és nem tudom mik. Ezek nagyon népszerű tartalmak Youtube-on is, meg podcast-en is érdekes módon Külföldiában, de Magyarországon kevesen, sőt, még nem is tudok talán csak egy ilyen csatornát felsorolni. Ez például egy ilyen realitás, vagy hogyha már témákról beszélünk, de visszatérve az unott hanghoz, legyen meg az a belső drive. Ez nagyon fontos, ezt vizsgáljuk meg. Utána, hogy van-e elég muníció benne, azaz, hogy tényleg össze tudok hozni egy tízrészes, igazán érdekes évadot, és nemcsak azt, hogy felcsapom az itthon a Mi Micsoda aktuális részét is felolvasok belőle dinoszaurusz szemelvényeket, hanem azért is, hogy mondjuk tudok-e érdekes embert találni, aki beszélne erről, hogyha mondjuk interjú orientált. 

Ha nem interjú orientált, akkor találok-e egész széles anyagot, amiről mondjuk beszélhetnék a dinoszauruszok vonatkozásában. Tehát van-e bőven muníció benne. Ha van, és egyébként én lelkesedek is a témáért, akkor érdemes megnézni, hogy van-e más hasonló, mert akkor meg lehet nézni, hogy ő már feldolgozta-e azt a témát, vagy nem tudom, tehát összevetés alapján ne nagyon csengjen össze
mondjuk például. Ez így segített? Ez válasz volt?

Bea: Abszolút. Hol néznél utána konkurenciának, aki ugye, mint beszéltük, nem igazán konkurencia, de mégis hasonló műsoroknak?

Ákos: Én legalábbis a hasonló műsorokat elsősorban ott szoktam keresni, ahol ma Magyarországon a legtöbben keresnek podcastet, mert hát ugyanúgy működik, ahogy náluk is. A Spotify-t emelném ki. A Spotify ma Magyarországon kb. egy olyan 60-70 százaléka a hallgatóknak. Ez nem reprezentatív, de van például egy reprezentatív felmérés is, amit nagyon tudok ajánlani. Ugye itt az derült ki, hogy jórészt a Spotify-on hallgatnak ma Magyarországon podcastet az emberek. A Spotify persze egy előfizetéses valami,
viszont a podcastnél nem jelenik meg reklám közben. Úgy értem, hogy a Spotify által vezérelt reklám nincs, természetesen ha az adott tartalomgyártó belesző valamit, az nyilván megjelenik, de hogy míg a két dal között valóban megszólal egy saját reklám, és ez zavaró tud lenni, ha nincs előfizetése az embernek, addig podcastek között ez, ha elő is fordul, akkor nem zavar, hogy 45 perc után megszólal egy reklám. Lehet így is hallgatni podcastet az az előfizetés nélkül, ezért is népszerű, de valójában az erőfizetések miatt is, vagy az
előfizetésekkel együtt is népszerű. 

A második egyébként az Apple Podcast, ott is érdemes körbenézni, mert ott meg viszont teljesen más külföldi kínálatot tud feldobni, mi viszont most a magyar tartalmakról beszélünk. És akkor ott egyrészt a keresőben, ugyanúgy, ahogy egy jó SEO keresés alapján, hogyha az ember beír kulcsszavakat – nagyon jó a keresője egyébként így a Spotify-nak – mondjuk teszem azt, beírom, hogy munka, akkor egy csomó olyan tartalmat ki fog dobni. Onnantól már egyébként egy csempével kell még leszűrni, mert elsősorban zenéket fog kidobni, hiszen a Spotify elsősorban zenei platform még, de azért erősen törekednek arra, hogy a podcasteket is pozícionálják benne. Szóval hogyha rákeresek, hogy munka, akkor onnantól van egy ilyen, hogy podcastek és epizódok, vagy valami ilyesmi fül. 

Hogyha rákattint az ember, akkor leszűri nekem az összes olyan tartalmat. Először az epizódokat, ez fontos, és aztán a műsorokat, hogy mi az, amiben szerepel a munka szó. Úgyhogy ez a szavak alapján lehet jól szűrni, és természetesen itt azért működik, ezt nem tudom, hogy hívják pontosan, tehát ha ragozva van, akkor azt is ki fogja dobni. Ha hasonló téma körül, akkor azokat is nagyjából az algoritmus be fogja sorolni, de először azokat, amelyekben a kulcsszavak szerepelnek.

Bea: Tehát érdemes az epizódok címét is keresőoptimalizálni.

Ákos: Sőt, magát a műsor címet is. Míg mondjuk ötletes egy nem tudom, Hátshow Sor, és akkor a sor showra van írva – ez egy létező rapbanda volt, most csak így előrántottam – az egy ötletes valaminek hangzik, de nagyon valószínűtlen, hogy mondjuk ahelyett, hogy a Hip-hop fenegyerekei, mondjuk ezt a műsort adnám. Hogyha itt a rapbandát emlegettem, akkor valószínűleg a Hip-hop fenegyerekeire hamarabb fog rátalálni, vagy fogok rátalálni, mint az, hogy a Hátshow Sor és az mondjuk egy tökéletes cím. Esetleg itt tipp, hogyha a Hátshow Sor címet adom, maradjunk ennél a példánál, akkor adhatom alcímnek, mert lehet hosszú neveket adni egy podcastnek, hogy “Hátshow Sor – A hip-hop fenegyerekei”. Ez működhet.

Bea: Igen, tehát itt is igaz, amit én szoktam mondani, amikor blog nevet próbálnak választani, hogy inkább egyértelmű legyen, és csak
másodsorban vicces, mert nagyon sokan pont emiatt nem találnak ránk.

Ákos: Abszolút, hogyha az a cél, hogy sokan találjanak ránk, nyilvánvalóan. Hogyha csak az a cél, hogy a saját követőimnek szeretnék műsort csinálni, mert egyébként van már egy hírlevél feliratkozó táborom, és nekik szeretnék dedikált tartalmat, és majd egye fene, rám talál, aki rám talál, ilyet is lehet, el tudom képzelni, akkor lehet ötletes címmel gondolkodni, miért ne lehetne, de elsősorban valóban a rátalálás szempontjából, hogyha szeretnénk növelni a hallgatottságot, akkor érdemes egyébként ilyen neveket
választani.

Bea: Szuper! Beszéljünk egy kicsit a pénzről! Ha van egy már meglévő vállalkozásunk, akkor is nagyon jó ötlet egy podcast-csatornát
elindítani. Viszont ha nulláról indulunk, akkor sokszor megkérdezik tőlem, hogy jó-jó, de hogy lehet pénzt keresni egy podcast csatornával? Én azt gondolom, hogy csak a pénzért ne kezdjünk el, ne indítsunk podcast csatornát, tehát ez az alap, viszont hogyha megvan a szenvedélyünk és a téma iránt hosszú távon is elkötelezettek vagyunk, akkor te hogy látod, hogy lehet ma Magyarországon a
podcastből pénzt keresni?

Ákos: Válaszom az, hogy többféleképpen viszont most jelenleg még szerintem nem sokat, vagy amit én is látok. Tehát hogyha most ugye arról beszélünk, hogy én kedvet kapok, és indítok, nem tudom, csak a dzsipekről műsort, mert élek-halok az offroadért, akkor egyébként ugye több mindenre számíthatok, és vannak persze berögződések, mert ha ma Magyarországon ugye a lelület – mondjuk így – készítésről van szó – legyen az blog, podcast, videócsatorna, nem tudom, akkor elsősorban arra szoktunk gondolni, hogy hát
akkor majd eladom a reklámfelületet. Pedig ez általában a legkevésbé sikeres, bár hál' Istennek már vannak, illetve hál' Istennek, nem hál' Istennek, erről jó kis beszélgetések szoktak zajlani akár a csoportban is vagy azon kívül is, hogy mennyire jó, hogy beszüremkedik ide is a reklám, ugye akár egy felolvasott reklám vonatkozásában, ezek már egyből egy olyan választ is adnak most, hogy hogyan lehet a reklámot becsempészni. 

Általában azok szoktak működni, amikor a host beolvassa, hogy akkor én itt is itt ettem és nagyon finom volt. Ez mindig jobban működik. Nyilvánvalóan ez egy megkülönböztetett valami, mint mondjuk egy blog esetében, mert ott le tudom írni, de hát az ugyanaz, mintha oda elhelyeznék egy három másik sort, amit a kedves ügyfél írt meg. Szóval ezek személyesebbek tudnak lenni, meg vannak úgynevezett elhelyezett spotok, van preroll, midroll, meg afterroll, bár ez úgy látszik, hogy például annyira ritka, mert ugye az utolsó néhány másodpercet már ritkán hallgatják meg az emberek. Ott elköszönésnél már így egyfajta beesés van a hallgatottság mögül. A preroll és a midroll az elején és a közepén, az bőven játszik és van is erre most már jó néhány olyan kezdeményezés, amely megpróbál nagy hirdetők és a podcastek között hidat képezni. 

Egy kicsit mi is efelé hajlunk, de ugye most nem erről folyik most a beszélgetés, csak mint fel akartam billenteni, hogy egyébként létezik ilyen megoldás is, de azt kell, hogy mondjam, hogy sok macera is van vele. Nem mindig fogadják jól a hallgatók, egyébként jól fogadják, csak ne legyen nagyon zavaró, tehát ez egy fontos kitétel, ezt sokszor szokták visszajelezni, de érdekes módon, ami sok bevételt szokott hozni, vagy egész sokan vitézkednek vele, az a közösségi támogatás. Tehát amikor maguk a hallgatók szívesen áldoznak 500-1000 forintot, de akár 500 ezer forintot is mernek.

Bea: De szép is lenne.

Ákos: Igen, akár. Miért nem?

Bea: Van ezer hallgatód és ki van pipálva.

Ákos: Előfordulhat, meg miért ne fordulhatna elő, hiszen a streamer világban már látunk ezekre is példát. Hogyha, mondjuk olyan extra
érdekes, vagy értékes a tartalom, és inkább egyébként megfordítanám, értékes és érdekes, mert ez egy másik tématerület, de ott kezdtek el elsősorban tanulás szempontjából vagy inspirálódás szempontjából hallgatunk, és kevésbé szórakoztatás szempontjából. 

Na és azt akarom ebből kihozni, hogy egyébként szívesen szoktak 500-1000 forintot, akár 2000-et is áldozni azok a hallgatók, akiknek nagyon értékes volt az a tartalom, és ebből egyébként sűrűn össze szokott jönni az, hogy nem is tudom, már magát a műsort tudják finanszírozni, a stúdióbérlést, a vágót, a nem tudom mit, és ez már sokat segíthet, de természetesen önmagában a podcastből még nem látunk olyat, még az igazán nagy szereplők között sem, akik csak ebből egy szál gatyával letolt podcasttel bőven elvitézkednének. Tehát ott még most jelenleg nem tart, és szerintem nem is kell, hogy tartson, mert ez valóban egy kiegészítő plusz felület lehet jól, ami
támogathatja a többit.

Bea: Abszolút egyetértek, de a blognál is azt gondolom, hogy a reklámbevételhez óriási közönség kell. Ott is inkább az a járható út, hogy létre kell hozni szolgáltatást vagy terméket, amit utána támogat a blog vagy a podcast, viszont nagyon jó elindulási első lépés, hogy hozzunk létre egy podcast csatornát, kezdjük el felépíteni a közönségünket, és majd menet közben kitaláljuk, hogy mi lehet az, amivel vállalkozássá alakítjuk az egészet.

Ákos:Á Ugye itt is él az az ökölszabály, ami igazából bármilyen tartalomnál is élhetne, hogyha én most indítok a XII. kerületi
fogfájósoknak egy podcastet, teszem azt, és nekik adok tippeket, hogy egész egyszerűen a XII. kerületben hogy lehet ezzel megbirkózni, akkor a XII. kerületben élő vagy mozgó és dolgozó fogstúdiónak vagy fogászati stúdiónak, ez a legértékesebb 15 ember lesz a hallgató, és valószínűleg ők akarnak is majd megjelenni itt, de hát ezeket akkor valóban meg kell figyelni jól, hogy akkor
mondjuk melyek ezek az igazán résterületek. Így mondjuk, el lehet vitézkedni egy podcastet, de az még szerintem nem a megélhetés kategóriája, tehát azért ritkán van így.

Bea: Szuper! Van-e valamilyen tippünk még azoknak, akik elindulnának egy új csatornával?

Ákos: Én inkább ilyen megnyugtatást, vagy nem is tudom mit adnék, merthogy elsősorban itt ma már szóba került az, hogy a legtöbbször, amivel a Magyar Podcasterek csoportban találkozunk a belépésnél, ugye ott van néhány kérdés, és hogyha mondjuk valaki ezt most hallja, és mondjuk, ha te hallod, és szívesen belépnél, akkor elsősorban biztatnának, hogy vannak ott kérdések, amire lehet válaszolni, és ez fontos, mert csak úgy tudunk beengedni bárkit is. 

Tehát nem akarunk fűt-fát-repülőt. Például a már emlegetett Friderikusz Podcast kapcsán nagyon sok hallgató megjelent a Magyar Podcast Csoportban, hogy akkor ők jöttek keresni másik podcastet, de ugye ez nem erről szól, itt alkotunk és alkotni akarunk róla, és ide akarok visszacsatolni, hogy itt a legtöbbször az merül fel, hogy mibe beszéljek, az az, hogy milyen mikrofont és nem tudom, mit vegyek. Kismillió-egy forintot el lehetne költeni, sőt el is lehet költeni mikrofonra, és még mindig lehet szebbet és jobbat venni, de nem szükséges. Most már azért léteznek olyan konstrukciók, amik 20-30 ezer forintért lehet saját podcast mikrofont venni, mondjuk teszem azt, hogyha egyedül szeretném készíteni, és itt nagyon fontos az, hogy például én is most, ahol beszélek, van egy nekem nagyon régóta vágyott mikrofonom, ez már egyébként szuper dolog, hosszú hónapok munkája volt, mire ezt megszereztem. 

De azt akarom ebből kihozni, hogy teljesen mindegy, hogyha egyébként az első mikrofonomban beszélnék, mert maga a szoba-környezet az egyre inkább úgy alakítódott itt körülöttem, ahol készítem ezt a például beszélgetést, hogy tele van puha dolgokkal, vastag függönyökkel, egy olyan szőnyegen állok, tehát magát a környezetet érdemes jóra kialakítani, és ott egyébként egy kezdő mikrofon is nagyon jól tud vitézkedni. Illetve ehhez kapcsolódik, hogy ahhoz, hogy elinduljon az ember, én nagyon ajánlom, hogy igazából egy iPhone vagy egy mobiltelefon is középre rakva is bőven elég, nem kell publikálni, nem kell azonnal publikálni, vagy hogyha publikáljuk is, akkor később természetesen felül lehet írni, mert hogyha gondolkodunk, hogy elinduljunk-e, akkor talán először érdemes megnézni, hogy megy-e ez nekem. 

Szeretem-e jó, dolog-e  foglalkozni vágással egyáltalán, akarok-e vagy vágatlanul töltöm fel, az jól hangzik-e, ha vágatlanul töltöm fel, és mondjuk nem abból áll egy beszélgetés.
Szóval az ilyeneket azért érdemes letesztelni, aztán amikor már minden oké, akkor elgondolkodni, hogy vásárolok viszonylag kevés pénzért némi felszerelést, vagy esetleg már nagyon olcsón lehet stúdiókat is bérelni. Itt azt mondom, hogy tízezer forint környékén már nagyon profi stúdiókat lehet bérelni.

Bea: Hát én remélem, hogy sokan úgy járnak majd, mint én, hogy ugye én is kipróbáltam magam, és teljesen beleszerettem ebbe a podcast műfajba. Én is mindenkit arra bátorítanék, hogy tényleg próbáljátok ki magatokat benne, mert csak akkor tudjátok meg, hogy szeretitek-e, és mondom, hogy remélem, hogy sokan úgy érzitek majd, mint én, hogy ez egy új fejezet az életetekben.

Ákos, én nagyon szépen köszönöm neked, hogy megosztottad ezt a nagyon sok hasznos dolgot velünk ma, és azt gondolom, hogy folytassuk majd egy év múlva, megint beszélgessünk arról, hogy mennyit fejlődött azóta a podcast műfajnak a helyzete. Én azt gondolom, hogy tényleg ez a műfaj nagyon nagy növekedés előtt áll. Érdemes egy kicsit majd szerintem újra körbejárnunk,
hogy hol vannak lehetőségek.

Ákos: Abszolút támogatom az ötletet, és nagyon örülök annak is, hogy te magad is bele tudtál szeretni ebbe a világba, merthogy jó látni, ahogy mosolyogsz, és jó hallgatni a műsorokat is, amilyen vehemenciával készíted, úgyhogy ezt kevésbé akarom pedálozósra szánni, de azért mégiscsak jó mindig. Én például szeretem támogatni azokat a műsorvezetőket és készítőket, akik
óriási lelkesedéssel csinálják, úgyhogy hajrá, hajrá!

Bea: Hát nagyon az elején tartok még én is, huszonvalahány adásom van, tehát bőven van még hova fejlődni, de azt gondolom, hogy az első lépést kell megtennünk, és utána alakul a dolog.

Köszönöm szépen Ákos, hogy itt voltál velünk ma! Szia, szép napot neked!

Ákos: Isten áldjon téged is, titeket is!