fbpx

Miért volt nehéz otthagyni a multis karriert és elindulni vállalkozóként?

191 Shares
Üdvözöllek a Különleges Életstílusok Sorozatban, ahol olyan inspiráló emberekkel szeretnélek megismertetni, akik leporolták a majdnem elfeledett álmaikat,  és megvalósították, vagy jó úton vannak az Álom Életstílusuk megvalósítása felé.

 

Rajna-Orbán Teodóra 2 jó diplomával a zsebében sikeres karriert futott be marketing területen, amiben főleg a szülői bíztatás és a jó fizetés motiválták. Kisfia születését követően férje hatására kezdett vállalkozni. Először fotós vállalkozásuk marketingjével foglalkozott, később 8 éven keresztül több száz kis-, és középvállalkozót segített, hogy profi üzleti kapcsolatépítőkké váljanak.

Az interjúban mesél a váltás nehézségeiről, a kezdő vállalkozók leggyakoribb hibáiról, és saját útkereséséről, amivel végül megtalálta, hogy mivel szeretne igazán foglalkozni.

karrierváltó interjú

 

Mesélj nekünk kicsit a korábbi életedről!

Egyke gyerek voltam. Apukám külkeres volt, és emiatt 1,5 éves koromban kikerültem Brazíliába. 4 évet töltöttünk ebben a csodálatos országban, ahol „rám ragadt” a portugál nyelv is. Ez segített hozzászokni más kultúrákhoz és a 2 nyelven beszédhez.

Az általános iskolát már Magyarországon kezdtem, de hamarosan Münchenbe költöztünk egy újabb kiküldetés miatt 4 évre. Ott megtanultam anyanyelvi szinten németül. Gimnáziumba újra itthon jártam egy speciális angol tagozatos osztályba.

Később éltem Németországban és Angliában is egy rövidebb ideig. Németül és angolul ezért nagyon jól beszélek, portugálul sajnos már nem.

Édesapám szakmája miatt egyértelmű volt, hogy én is külkeres leszek, ezért a Külkereskedelmi Főiskolán végeztem, majd a londoni Kingston University-n szereztem másoddiplomát marketing területen.

Amikor hazajöttem, Magyarországon még csak a multiknál volt épkézláb marketing. Kisebb cégeknél a marketing inkább azt jelentette, hogy valaki feladott egy hirdetést az Expresszben.

Ezért egy nagy multinál, a British American Tobacco-nál (BAT) kötöttem ki, ami karrier szempontjából nagyon jó iskola volt. A dohányiparban viszont már akkor is korlátozva voltak a marketing tevékenységek. Tv-ben például nem lehetett hirdetni, csak moziban, és azt gondoltam, hogy nekem egy olyan cégnél kellene folytatnom a szakma elsajátítását, ahol a marketing minden részét kipróbálhatom.

Így később átmentem a Reckitt Benckiserhez, aminek akkor a Calgon, Calgonit, Vanish, Dosia voltak a legismertebb mosással kapcsolatos brandjei. Velük foglalkoztam.

Itt jöttem rá először, hogy elegem van a multikból, és volt egy rövid kitérőm egy alapítványhoz, ahol egy komplett kampányt állítottam össze szponzorok segítségével, hogy sérült gyerekeknek biztosítani tudjuk a pénzt a fejlődéshez.

De aztán csak visszacsöppentem, és a Viasatnál folytattam marketing igazgatóként.

Miért mentél vissza?

Pénz. Semmi más. Nem azért mentem vissza, mert hű, de nagyon jó volt multinál dolgozni, hanem mert relatíve jó fizetést lehetett kapni.

Személy szerint téged mi zavart a multiknál?

Leginkább az emberek. Akkor még nem voltam jó emberismerő, de egyre szembetűnőbb volt, hogy a multiknál nem feltétlenül azok csinálnak nagy karriert – tisztelet a kivételnek – akik nagyon okosak és szorgalmasak, hanem akik tudnak jól helyezkedni fölfelé és taposni lefelé. Félre ne értsd, rengeteg tehetséges és elismerést érdemlő emberrel dolgoztam, akikhez a mai napig baráti szálak fűznek.

És persze zavart a durva munkaidő is. Hogy nem 8 órát dolgoztunk, hanem alsó hangon 12-t, és gyakorlatilag a munkahelyemen töltöttem az életemet.

Vezetőként ráadásul minél magasabb pozícióban vagy, annál kevesebbet tudsz a szakmáddal foglalkozni. Az időd nagy részében meetingeken ülsz, és harcokat vívsz más vezetőkkel. Amit igazán szerettem csinálni, a marketing vagy ügynökségekkel dolgozni, azzal egyre kevesebbet tudtam foglalkozni.

Mennyire volt tudatos a karrier utad?

Karrieristának nem nevezném magam, inkább beleszülettem abba, hogy tanulni kell és karriert kell csinálni. Nem mondom, hogy ez kényszer volt, de a szüleim részéről nyilvánvaló elvárás volt, és büszkék voltak rám.

De a végén engem már nem nagyon érdekelt a karrierem, és sokkal jobban szerettem volna már megtalálni életem párját, családot alapítani és gyereket szülni.

Közben soha nem volt olyan érzésed, hogy valami mással foglalkoznál szívesebben? Vagy vállalkoznál?

Akkor még nem. Egy saját vállalkozáshoz nem lett volna elég bátorságom. Őszintén, nem is tudtam igazán, hogy mit jelent vállalkozónak lenni.

Volt ugyan egy „próbálkozásom”, amikor barátokkal indítottunk egy rendezvényszervező vállalkozást mellékfoglalkozásként. Ezt személyes okok miatt abbahagytuk, de valószínűleg később is csak a főállásom mellett vállalkoztam volna.

Annyira az alkalmazotti létre lettem „agymosva”, hogy magamtól nem lett volna bátorságom vállalkozni, ráadásul fogalmam sem lett volna, hogyan kezdjek neki. Kellett a férjem ahhoz, hogy váltsak.

Mai fejjel hogy látod, miért ilyen nehéz a váltás az alkalmazotti létből a vállalkozói életbe?

A nehézség egyrészt a havi fizetés biztonsága a bizonytalansággal szemben. Alkalmazottként tudod, hogy a hónap 5. napján jön a fizetésed. Ezen felül ott egy csomó kényelmes dolog: a feneked alá raknak egy autót, kapsz telefont, laptopot, kitakarítják az irodádat, van egy szép marketing büdzséd, stb.

Meg a felelősség is kisebb alkalmazottként. Ülsz egy nagy cégnél, csinálod tisztességgel a munkádat, amire kiképeztek, és amit folyamatosan kontrollálnak.

Cserébe elfogadod a hátrányokat, melyek ezzel járnak.

Hogyan csöppentél bele mégis a vállalkozói létbe?

Amikor megszületett a fiam, tudtam, hogy nem szeretnék visszamenni egy multihoz dolgozni.  Gyerek mellett a multis életforma nem működik, csak a gyerek kárára. Tamás első házasságából is van két fogadott lányom, így az öccsük születésekor már nagycsaládossá váltunk, ami nem kis felelősség és logisztika.

Nekem a család mindennél fontosabb, és szerintem semmi nem pótolhatja a gyermekeddel töltött időt.

Amikor összeházasodtunk, Tamásnak már volt egy fotós vállalkozása. Soha nem szerette a cég értékesítés részét, így a fiam születése után elkezdtem a kapcsolataimon keresztül egy új ügyfélkört építeni.

Egy ügyvéd ismerősünk később meghívott egy üzleti találkozóra, és akkor csöppentem bele igazán a vállalkozói világ „sűrűjébe”. Először csak tagként jártam a világ legnagyobb üzleti kapcsolatépítő szervezetének találkozóira.

Később ez azzal folytatódott, hogy a magyarországi franchise tulajdonosa angolul jól beszélő embereket keresett, akik vidéken is elindítanak üzleti csoportokat és növelik a taglétszámot.

Így elkezdtem üzleti csoportokat építeni, és a KKV szektor vállalkozóit oktatni arra, hogy hogyan juthatnak hozzá új ügyfelekhez ajánlásokon, kapcsolatokon keresztül.

8 év alatt nagyon sok mindent láttam abból, hogy milyen a vállalkozói élet. Az egyszemélyes kényszervállalkozótól Magyarország több vezető KKV-ján keresztül egészen a multik értékesítő csapatáig több száz vállalkozás vezetőjével és értékesítőjével találkoztam és adtam nekik tanácsot.

De főleg mikro-, és kisvállalkozásokkal dolgoztam, mivel zömében ők tagjai ennek a szervezetnek.

Mik a legnagyobb hibák, amiket kezdő vállalkozásoknál láttál?

Ha valaki kilép egy multitól, ő sokszor egy szál maga kezdi. De hiába jó a saját területén, egy vállalkozást tervezni kell, össze kell dolgozni másokkal, irányítani kell embereket.

A legnagyobb probléma a vállalkozókkal az, hogy a zömének, nincs víziója, célja és nem tervez. És itt most nem arra gondolok, hogy nem elég profi az üzleti terve, hanem arra, hogy semmilyen terve nincs. Üzleti kapcsolatépítési terve is csupán 3%-nak van.

Gyakori hiba az is, hogy túlvállalja magát anyagilag. Befektet egy rakás pénzt, csak még azt nem találta ki, hogy ez hogyan fog megtérülni.

Amin még könnyű elbukni az a szakmai hitelesség. Ha eddig foglalkoztál valamivel, és mostantól valami teljesen mással szeretnél foglalkozni, akkor joggal kérdezik, hogy miért pont te.

Ezt látom pl. a coach-ok között is. Valaki általános iskolában volt tanító, és akkor most business coach lesz. Nem akarok senkit bántani, de ő soha nem látott profitorientált céget belülről. Kérdés, hogy mennyire lesz ő hiteles egy multis felsővezető szemében? Hogy tudja egyáltalán beleélni magát abba a szituációba, amin egy multi felsővezetője végigmegy? Persze mindig vannak kivételek…

Fontos kérdés az is, hogy a vállalkozó akarja-e fejleszteni a vállalkozását, és képes-e erre, vagy megmarad az egyszemélyes szinten.  Vegyünk példának egy webfejlesztőt. Adott egy egyszemélyes mikrovállalkozó, aki meg tud csinálni egy WordPress weboldalt. Mondjuk, hogy idővel beesnek nagyobb ügyfelek, akiknek már bonyolultabb munkát kell megcsinálni, és ő személyesen nem tudja. Kérdés, hogy van-e elég ügyes ahhoz, hogy szervezetet fejlesszen, vagy alvállalkozókkal dolgozzon együtt, és feljusson arra a szintre, hogy ő már csak menedzseli a folyamatokat egy idő után.

Sajnos kevesen vannak, akik folyamatosan képzik magukat, akár „csak” olvasással is.

Te hogy érzed magad vállalkozóként az alkalmazotti élet után?

A vállalkozói létnek megvan az a szabadsága – és egyben nehézsége is -, hogy akkor dolgozol, amikor akarsz. Ez vonatkozik arra is, amikor megjön éjszaka egy fontos email, amire válaszolni kell.

De gyerek mellett még így is jobb a vállalkozói élet, mert sosem tudod, hogy mikor lesz beteg, vagy mikor, hova kell vinned. Én délutánonként pl. „anyataxi” vagyok. Megyek a fiamért az iskolába, hazamegyünk, ebédelünk, leckét ír, utána irány a táncórája.

Ezt egy multis munka mellett nem lehetne megcsinálni.

Mik a további tervek?

Az utóbbi időben erősen foglalkoztatott, hogy mi az a munka, ami örömet okozna, ugyanakkor profitot is termel. Akár nevezhetjük ezt “midlife-crisis”-nak, azaz életközépi válságnak is. Azt már a koromból adódóan elég jól tudom, hogy miben vagyok jó, és miben nem.

Így arra jöttem rá, hogy az emberek segítése, megértése az, ami mindig is jól ment. Személyiségteszteken mindig a magas empatikus képességem volt kiugró.

A múltban nagyon sokat oktattam és mentoráltam embereket. Ezt a tapasztalatot szeretném továbbvinni és fejleszteni. Az egyik vonal tehát az oktatás, a másik a coaching.

Per pillanat éppen kiképeztetem magam hivatalosan is coach-nak egy nemzetközi akkreditációval rendelkező tanfolyamon. Sajnos eléggé felhígult ez a szakma a nagy pénz reményében. Én azzal az előnnyel indulok, hogy megvan a hitelességhez a hátterem, hiszen multikkal és KKV-kal is dolgoztam, így pontosan tudom, hogy min mennek keresztül.

Egy másik fontos tényező, hogy mindenképpen olyan tevékenységgel folytassam a pályafutásomat, amit bárhová vinni lehet a világban. Ha mondjuk a fiam nagyobb lesz, és elmegy külföldre tanulni egyetemre, akkor mi is tudjunk mozdulni.

Szeretnék egy tengerparton, pálmafás környezetben dolgozni, majd megöregedni a férjemmel. Az utazás mindig is borzasztó fontos volt az életemben, rengeteg helyen jártam a szüleimmel, majd felnőtt koromban is. Ezért azon is dolgozom, hogy ez ismét a mindennapjaim része lehessen a jövőben.

A coachingot végül is bárhonnan lehet csinálni, akár idegen nyelveken is.  Megoldandó problémákkal rendelkező ember pedig a világ tengerpartjain is van. Így kezd összeállni a kép…..

 

Olvasd el ezeket az inspiráló interjúkat is:

Merre keressünk ma vállalkozási ötleteket? Beszélgetés Németh Gáborral

Hogyan cseréltem le a multis állásomat 10 weboldalra? Interjú Kerekesi Évával

Hogyan csinálj a hobbidból sikeres vállalkozást? Interjú Gere Tamással

 

Szólj hozzá!

Az email címet nem tesszük közzé.