Sokunkat inspirálnak azok a történetek, amiben a hős hoz egy döntést, és minden nehézség ellenére látszólag a semmiből felépít valami nagyon jelentős dolgot.
Gilányi Attila története egy ilyen sztori első része lehet. Multis alkalmazottként néhány éve részt vett egy Tony Robbins tréningen, majd rájött, ez az ő valódi hivatása – embereknek segíteni az életük átértékelésében és átalakításában. Most pedig egy 300 fős rendezvényre készül.
A saját útjáról beszélgettünk, illetve arról, hogy kinek és miben tud segíteni.
Mesélj magadról egy kicsit!
42 éves vagyok, van egy 12 és 9 éves kislányom, a feleségemmel több, mint 20 éve együtt vagyunk. Lehúztam 12 évet egy nagy multi cégnél, világ életemben nagyvállalati értékesítésben dolgoztam.
Soha semmilyen különösebb karrier igényem nem volt. Elhittem azt, hogy egy multinál jól tudok lenni, előre lépegetni. Még az sem riasztott vissza, hogy egykori főnökömmel öt éven keresztül nem jöttünk ki egymással. Neki ugyan minden oka megvolt rá, mert amikor ő még egy konkurens cégnél dolgozott, én elnyertem a legnagyobb ügyfelét, ami miatt igen sok veszteség érte őt.
Mikor jött el az a pont, hogy otthagytad ezt a céget?
A főnököm csinált egy hülyeséget. Nem szándékosan tette, de úgy akart kimászni a helyzetből, hogy rám terhelte. Ebből hatalmas botrány lett. Én az igazság oldalán álltam, és családapaként úgy tartottam helyesnek, hogy nem is engedek ebből. Nyertem.
De ezt csak hittem, mert a cég érdeke az volt, hogy eltüntessen mindenkit, aki hírhozója egy ilyen ügyletnek. Mivel én jogi oldalon védett voltam, ezért mondvacsinált okokkal lefokoztak. Generáltak nekem egy pozíciót, és az lett az egész vége, hogy napra pontosan fél év múlva – ahogy a munkajog megengedi – megszüntették a pozíciót, amiben dolgoztam.
Időközben belerángattak egy pánikrohamba, ami két és fél héten belül háromszor ismétlődött. Emlékszem, hogy a Kossuth Hajón, a Parlamenthez közel volt egy tárgyalás, ahol néztem az ügyfelet, és közben mondtam magamban, hogy semmi keresnivalóm nincs itt.
Elkezdett verni a víz, elkezdett verni a szívem, elkezdett beszűkülni a látótér és elkezdtem fulladni. Felálltam a tárgyalásról és kimentem.
Utána elmentem mindenhova – kineziológushoz, pránanadishoz, látóhoz, hallóhoz, kézrátevőhöz. Majd EKG-ra, szívultrahangra, vérképvizsgálatra, és mivel minden negatív eredmény volt. Végül pszichiáterhez.
Érdekes meglepetés volt, hogy a pszichiáter volt a legnormálisabb mind közül. Csináltunk vele egy Rorschach-tesztet, és azt mondta:
Attila, maga egy bivalyerős motoron ül. Csakhogy ezzel az a baj, hogy ezt tudni kell megülni a kanyarban is, és az életben vannak nagy kanyarok.
Megértette velem, hogy a pánikroham valójában egy menekülés abból az élethelyzetből, amiben vagyok. Lezár az agy, és el akarja vinni onnan az embert. Ez az önbizalmam helyre tette, de még több mint egy évig fennmaradt a félelem a pánikrohamtól.
Mindenesetre közben letelt a félév, és megkaptam a végkielégítésemet. Ez egy szép összeg volt ugyan, de 12 év után úgy, hogy nem akartam máshol dolgozni, nem volt annyira sok pénz.
Hogyan találkoztál Tony Robbins-szal?
Korábban volt egy időszakom, amikor tőzsdén kereskedtem a munkám mellett. Egy tőzsdetanfolyamon mutatták Tony Robbins Unlimited Power (magyarul: Határtalan Siker) című könyvét, ami csak hevert a polcomon. Egy darab TED beszédét láttam, azt viszont a cégnél töltött utolsó időszakban 2-300-szor.
Úgy jártam a munkahelyemre Óbudáról a város másik végére, hogy ezt a 26 percet meghallgattam, minden egyes reggel.
Aztán szembe jött egy Tony Robbins hirdetés, és a feleségemmel együtt kimentünk Londonba egy 4 napos rendezvényre, ahol akkor hétezren voltak.
Olyan élményeim voltak a négy nap alatt, hogy én itt Magyarországon semmilyen ehhez foghatót nem láttam. Viszont a második nap volt egy kérdés, hogy ki az, aki nem először van itt. Erre a közönség fele feltette a kezét. Ekkor mondtam, hogy itt valami baj lehet, mert hogyha ide visszajárnak az emberek, akkor a rendezvény címe, hogy „Szabadítsd fel a belső erőd” egy kamu.
Miért kell azt minden évben felszabadítani? Ez biztos, hogy valami szekta és én most úgy fel fogom szabadítani a belső erőmet, hogy soha többé nem is jövök vissza.
De eltelt fél év, és azt éreztem, hogy egyszerűen bolond lennék nem elmenni jövőre is.
Mi volt egyébként a célod, milyen elvárásokkal mentél a rendezvényre?
Nem voltak elvárásaim, hanem egy hatalmas seb volt az identitásomon, vagy ha úgy tetszik a személyiségemen. Azt éreztem, hogy ott állok 36 évesen, és még soha nem találkoztam azzal az önmagammal, akit keresek.
Elkezdtem keresni, hogyan tudnék megállni a saját lábamon, hogy nem kelljen többet senkitől függnöm. Azt éreztem, hogy ha egy cég pusztán jogi érdekből elpusztítja a hűséges munkavállalóját, akkor nem engedheti meg az ember magának azt, hogy még egyszer odaadja az életét egy nagyvállalatnak, meg egyáltalán senkinek.
Akkor találja meg önmagát, kerül, amibe kerül. Van ez az egy élet, van valami dolgunk ezen a földön, és keressük meg ezt.
Az vitt oda, hogy választ kapjak arra, hogy a maradék kis végkielégítésemből hogyan fogom a családomat eltartani vagy új munkát találni.
Egy útvesztőben voltam, és arra gondoltam, hogy majd Tony Robbins kivezet belőle.
Hogyan lett belőled képzett coach?
Tony rendezvénye végül olyan jól sikerült, hogy vissza akartam menni. Egy nagyon jó barátom szólt, hogy lehet menni önkéntesnek a rendezvényekre, és 2016 elején vissza is jeleztek, hogy mehetek.
A rendezvényeken rengetegszer hallottam, hogy „Tony a coach”. Én úgy tudtam, hogy a coach egy olyan ember, aki okos kérdéseket tesz fel, hogy a másik élete útba legyen igazítva. De semmi esetre sem volt számomra coach, aki tízezres tömeg előtt ugrál négy napig.
De mondtam, hogy jó. Ha Tony coach, akkor coachnak fogok tanulni.
Elkezdtem nyomozni, hogy hol van olyan coach képzés, ami az ezer coach országában – vagyis Magyarországon – megállja helyét. Így jutottam el több helyre.
Ezek közül az egyik legemlékezetesebb Horváth Tünde Gestalt coach és terapeuta képzése volt, aki egyébként az USA-ban él és csak néha jön haza.
A nagy áttörésemet pedig a Semmelweis Egyetem mentálhigiéné képzése hozta, ami 2 éves etap volt az életemben.
Ebben az volt a nagyon szép és furcsa, hogy az ott tanított úgynevezett Rogersi segítő beszélgetések általában idősek otthonában ágyak szélén üldögélve, kórházakban, nevelőotthonokban, jellemzően nem vidámságot idéző helyeken történnek. Ezen a képzésen a részvevők főleg lelki gondozók, orvosok, óvónők, papok, lelkészek voltak. Ők nem az a kategória, mint aki egész fiatal korát az éjszakában töltötte hajnalig, mint a Gilányi Attila. Ezt meg is kaptam sokszor az arcomba, és éreztem, különc vagyok.
Közben pedig ugyanúgy jártam Tony programjaira.
Ebben a két évben mindent tanult tantárgynál – a fejlődéslélektantól a lelki működés zavaraiig bezárólag – azt éreztem, hogy Tony ezt jobban, érthetőbben mondja. Ha úgy tetszik, akkor Tony a pszichológia művészetét lefordította az átlag amerikai gondolkodásra. Emiatt írtam a diplomamunkámat is „Tony Robbins és az emberi szükségletek pszichológiája” címmel.
Hogyan indult az előadói pályafutásod?
A világon semmilyen motivációm nem volt arra, hogy Tony Robbins nyomdokaiba lépjek. Én igazából nem szerettem, sőt féltem kiállni az emberek elé. Emiatt csináltattam egy coaching weboldalt, hátha majd jönnek érdeklődők. Jó két év telt el, mire ez elkezdett beindulni.
Közben elkezdtem újra értékesítésben dolgozni, jelenleg is van egy főállásom, és mellette indultam el segítőként vagy tanítóként. Januárban volt egy 12 fős rendezvényem, áprilisban meg egy 14 fős. Ez olyan körbeülős, ahol én Tony programját egy egynapos programmá tömörítettem úgy, hogy benne legyen az az önismereti fejlődés, amit könnyedén át lehet adni.
És azt vettem észre, hogy működik. Nem merném azt mondani, hogy már teljesen összeállt a kép, de a visszajelzések azt mondják, hogy már egy különleges érték és működik.
Mi a célod, ha úgy tetszik missziód?
Nekem elég erőteljes gyerekkorom volt. Egyke gyerek vagyok, és édesapám 18 éves koromban öngyilkos lett. Ott eltört a család, és hirtelen kiderült, hogy az a burok, amiben engem neveltek, nem is volt igaz. És akkor elindultam a rózsadombi barátaimmal az éjszakába.
Édesapám halálával édesanyám a nevemre tette az örökséget, amit én elherdáltam egy év alatt.
Ezt a terhet hurcoltam magamon jó 20-22 évig. És minden rosszat, ami az életemben történt, meg tudtam azzal indokolni, hogy ez azért történik, mert én ilyen szerencsétlen vagyok.
Aztán három éve volt, hogy egy délután belém vágott ez a gondolat:
Mi van, hogyha az apám halála semmi másért nem történt, csak azért, hogy képes legyek más apákat és fiúkat, és más anyákat és lányokat megvédeni attól, hogy ilyen tragédiák történhessenek velük?
Mert amikor valakit a cégben a főnöke igazságtalanul kezel, amikor valakit a jó munkavégzése ellenére elbocsátanak, vagy áthelyeznek, vagy mondhatom azt is, hogy verbálisan rendszeresen bántalmaznak, mi van, ha ez öt vagy tíz év múlva ez oda vezet, hogy az illető öngyilkos lesz? Mi van akkor, hogyha egy látszólag hétköznapi pofon olyan sebeket ejt, amiket utána nem tud az illető feldolgozni?
Amikor ezeket meg tudtam fogalmazni, akkor felgyulladt a lámpa, hogy Gilányi, neked ez a dolgod, ezt az utat kell kiépítened.
És most már azt mondják a visszajelzések jó ideje, hogy a programom működni fog. Mert kell valami más, amit én hoztam Tonytól, de ami mégis egyedi, ami még nincs itthon.
Mitől lesznek a te rendezvényeid egyediek és különlegesek?
Szeretnék egy olyan rendszert megvalósítani, ami Tonyhoz hasonlóan nagy létszámú programokból áll.
A rendezvényeimnek lesz egy nagyon mély önismereti része, miközben nagyon vidám a hangulat.
Közben lesznek segítők is ott a helyszínen. Tehát, hogy amikor valaki dolgozik a saját munkafüzetével, a saját kérdéseivel, és eljut egy olyan pontra, ahol mélyre megy, ahhoz bőgnie kéne. Akkor ott a helyszínen lesznek képzett coachok, pszichológusok, mentálhigiénés szakemberek, akik tudnak segíteni. Ezzel egybe lehet hozni azt, hogy nagy legyen a rendezvény, sok embernek segítsünk egyszerre, és akinek szüksége van rá ott a helyszínen személyes figyelmet is kaphasson. Úgyhogy nekem ez a célom. Legyen jobb a világ.
Az olvasóim olyan emberek, akik szeretnének a saját álmuk szerint élni. Hogyan tudnak a rendezvényeid nekik segíteni?
Nagyon sokáig figyeltem magamban azt a furcsa érzést, ami általában a jó kiadós alvás utáni szombat reggeleken jelent meg. Vagyis: “Most aztán ide nekem az oroszlánt is! Most mindent megcsinálok!”
Ez egy Istenien jó érzés, és én hiszem azt, hogy egy-egy pillanatra hetente ezt mindenki megéli, hogy most, ha úgy tetszik, flowban vagyok.
Utána viszont bejön a képbe a hétköznap. Jönnek a gyerekek, jönnek a programok, jönnek a rokonok, jönnek a családlátogatások, főzni kell, takarítani kell, ki kell vinni a kutyát, meg kell etetni a macskát, be kell vásárolni.
És ezek a legtermékenyebb pillanatok ott maradnak jégkockába hűtve, alárendelve a mindennapi feladatainknak. Ez egyrészről normális, másrészről viszont teljesen szükségtelen.
Arra jöttem rá, hogy az a szombat reggeli „ most kicsattanok, és most mindenre képes vagyok”, egy fenntartható állapot. Ezt az euforikus jelenlétet a világban meg lehet valósítani akkor, hogyha elkezdik csinálni azt, amit igazán szeretnek.
Úgy építettem fel a programomat, hogy a résztvevők a saját céljaikat, a saját küldetésüket meg tudják találni. A rendezvény végén úgy tudnak elindulni, hogy bennük lesz az a hajtás, az az erő, hogy igen ha, csak tíz percem van egy nap, az a 10 perc akkor is az enyém lesz.
Másrészt feldolgozzuk azokat a korlátozó tényezőket az életünkben, amik mentálisan gátolnak a továbblépésben. Amik azt mondják:
Persze, szeretnéd te az álmodat csinálni, de most inkább menjél ki a boltba vásárolni, mert azt kell.
És a szép az egészben, hogyha ezt elkezdjük gyakorolni, ha ezt elkezdjük tudatosan művelni, akkor egy idő után rájön az ember, hogy ezek az aktív periódusok megmaradnak. A mindennapi munkánk így lehet egy csodálatos dolog is, mert megtanuljuk közben a saját álmunkat kidolgozni, és így elindul az a fejlődés, amire vágyunk.
Ez energikusabbá teszi az embert. Lesz egy értelme, hogy tudom, hogy követ török, de jó célért töröm. Valami, amire fordíthatom azt a tudást, azt a pénzt, amit megkerestem. Még dolgozom a munkahelyemen, de már fejlődik az, amit igazán szeretnék. Ez a legnagyobb dolog.
És még egy érdekes tapasztalat. Hamarosan lesz egy 300 fős rendezvényem a New York Palotában, amit befektetői tőkéből szerveztem.
Ez azért fontos, mert amikor az ember azt mondja, hogy „Jó, akkor most már tudom, hogy mi az álmom, de egyébként kiszámoltam Excelben, soha a büdös életbe nem lesz annyi pénzem, hogy ezt el tudjam kezdeni.”, akkor ez a gondolat gyakran elveszi a lendületünket is.
Most képzeld el, amikor egy résztvevő a tréningemen észreveszi, hogy jó, amit csinálok. És azt kérdezi tőlem, hogy miért nem csinálom nagyban. És akkor azt mondom neki, hogy azért nem, mert erre van pénzem.
Azt mondja erre, hogy „De ezt csináld nagyban. Mennyi pénz kell rá?”
És így kerülünk a New York Palotában, és ebben az a legfőbb üzenetem, hogy az is csak egy hiedelem, hogy nincs pénzem, nincs erőm, nincs energiám.
Ha elkezdjük szívvel-lélekkel csinálni azt, amit szeretünk, ha elkezdjük csak keresni, hogy tulajdonképpen mi is a dolgunk az életben, akkor az eszközök, amik a megvalósításához szükségesek, meg fognak jelenni.
Hol lehet veled legközelebb találkozni?
Október 12-re szervezem az első nagy – ha úgy tetszik debütáló – rendezvényemet „A legjobb Önmagad” címmel. A New York Palota Róma termében lesz, ahova körülbelül 300-an férnek be. 9:00 órakor kezdjük, egy ebédszünettel tartjuk a rendezvényt, és késő estig fog tartani. Igen intenzív lesz, de éppen ezért lesz hatásos.
Lesz például két nagyon erős, támogatott meditáció. Az egyik egy célkitűző meditáció, a másik pedig a félelmek feldolgozása. Ezek mellett lesz egy kifejezetten a félelmek leküzdésére generált gyakorlat is. Ez az egyik legintenzívebb hiedelem átformáló gyakorlat. Ezek a gyakorlatok egyébként az egész csapatot összekovácsolják, lesznek könnyek, dobog a szív, szélesednek a mosolyok.
Előtte még október 5-én a Ketofest rendezvényen leszek előadó a Lurdy házban. A Ketofest az egészségünkről, a testünk helyes működéséről szól, és minderről kivételes tudású előadóktól tanulhatunk.
A Viszlát TaposóMalom olvasóinak szeretnénk felajánlani mindkét rendezvényre egy –egy kedvezménykupont.
A legjobb Önmagad rendezvény jegyárából 3000 Ft, a Ketofest jegyárából 2000 Ft kedvezmény jár a jegyvásárlásnál a „viszlat” kód beírásával. Sőt ha valaki mindkét rendezvényen szeretne részt venni, és Gold, vagy VIP jegyet vált A legjobb Önmagadra, akkor a „duplaviszlat” kód beírásával nem csak 5000 Ft kedvezményt kap, de mindkét rendezvényen várjuk őt szeretettel.
Hogyan érzed magad az első nagy rendezvényed előtt?
Nagyon-nagyon izgatott vagyok! És persze előjön nálam is néha a félelem az új és ismeretlen helyzetektől! Viszont ha ezeket a félelmeket megértjük, akkor kezelni is tudjuk.
Az emberi szükségletek pszichológiája hat emberi szükségletet nevez meg. És ezek közül a biztonság és fontosság iránti szükségletünk, ami legtöbbször csapdába csal minket. És amikor ez a kettő megjelenik, amikor ez a kettő előtérbe kerül, akkor lép elő az a két félelem, hogy vajon elég jó leszek-e és vajon fognak-e szeretni.
És ez az, ami a vizsgadrukkot, a félelmet generálja, hogy normális vagyok én? Hogy 300 emberrel megtöltök egy ekkora termet?
Ilyenkor a hatodik szükségletünkre kezdek koncentrálni, ami viszont a hozzájárulás mások életéhez. Ilyenkor a kérdés az lesz, hogy van-e olyan tudásom, ami a másiknak hasznos lehet. Akkor azt mondom, hogy ha én ezt át tudom adni, akkor bárhogy is lesz ott a rendezvényen, ez a rendezvény jól fog sikerülni. Hogyha én nem ezt akarnám, akkor nem csinálnám. Akkor dédelgetném a félelmeimet. Viszont én a tudásomat szeretném átadni és hozzájárulni mások életéhez.
És amikor elkezdek erre figyelni, akkor megnyugszom.
Olvasd el ezeket a bejegyzéseket is:
7 lecke Brendon Burchardtól, amivel átalakíthatod az életed
Az első lépések a SZABADSÁG útján – Beszélgetés Neumann Gáborral
Hogyan érte el egy 29 éves pénzügyi tanácsadó a “korai nyugdíjat”?
Legyen 2019 mérföldkő az életedben! Így tűzd ki és valósítsd meg a céljaidat
